KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Üveg

Huber Zoltán

Glass – amerikai, 2019. Rendezte és írta: M. Night Shyamalan. Kép: Mike Gioulakis. Zene: West Dylan Thordson. Szereplők: James McAvoy (Kevin), Bruce Willis (Dunn), Samuel L. Jackson (Price), Sarah Paulson (Staple), Anya Taylor-Joy (Casey), Spencer Treat Clark (Joseph). Gyártó: Blumhouse Productions. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 128 perc.

 

Legutóbb már az is váratlan fordulatnak számított, hogy M. Night Shyamalan szűk másfél évtized után újra izgalmas filmet készített. A Széttörve a szerzői életmű legszebb pillanatait idézve nemcsak a főszereplő identitását zúzta apró darabokra, de a meghökkentő lezárással is sikerült nagyot dobnia. A plot twist ezredfordulós királya az utolsó jelenettel megint a sztori kereteit értelmezte át, a narratív trükk mégsem hatott öncélú, olcsó mutatványként. A személyiségváltós pszichothriller a Sebezhetetlen képregényfilmes világába helyezve nemcsak érdekes műfaji gellert kapott, de a képlékeny énkép kérdését is új fénytörésbe helyezte. Shyamalan ráadásul produceri szempontból is ügyeset húzott. A korábbi ötletek leporolásával a sikeres alapokon nyugvó folytatás lehetősége mellett az író-rendező a tomboló szuperhős-mániára is könnyedén rácsatlakozhatott.

Nem is csoda, hogy az előzményfilmek jogait birtokló rivális stúdiók elhúzódó viták nélkül rábólintottak a vonzó keresztezésre. Egy saját bejáratú szuperhősös univerzum ma mindennél értékesebb, Shyamalan portékája így kellően vonzónak tűnhetett. A reménykeltő előzmények után a trilógiává bővült kisrealista szuperhős-eposz zárása mégsem tud felnőni a magasabb elvárásokhoz. Shyamalan mintha maga is megrettenne a birtokában lévő potenciáltól, a szárnyaló ambíciók ellenére sem igazán tud mit kezdeni a figuráival. Hiába tereli őket egy fedél alá és szab három napos mesebeli határidőt, az újrázott eredettörténet bántóan túlbeszélt és következetlen. Shyamalan mindenáron a szuperhős-jelenségről szeretett volna valami feltűnően érvényeset és aktuálisat mondani. Azonban a szerző karakter-központú, végig földközelben tartott megközelítése még úgy is becsülendő, ha a napfényre tartó metahősei végül a bevett közhelyek és vulgáresztétikai eszmefuttatások kaotikus alagsori folyosóin ragadnak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13994