KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Tébolyult

Pápai Zsolt

Unsane – amerikai, 2018. Rendezte: Steven Soderbergh. Szereplők: Claire Foy, Joshua Leonard, Jay Pharoah. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 98 perc.

 

Több mint két tucat nagyjátékfilm és negyven sorozatepizód megrendezése után Steven Soderbergh-et ugyanaz a pionírszellem vezeti, mint nyolcvanas évekbeli indulásakor. Legújabb munkájában a thrillerműfaj különböző altípusainak leltárját nyújtja, egyúttal új fényképezéstechikákkal kísérletezik. A Tébolyult az avantgárd lendülettel, extrém rövid idő alatt, uzsonnapénzből forgatott munkái sorát gazdagítja (mindössze tíz nap alatt készült, alig másfél millióból), és már a bemutatója előtt szép híre kelt, ugyanis Soderbergh – aki nem csak rendezőként, de operatőrként és vágóként is jegyzi a filmet – egy iPhone-nal (egy iPhone 7 Plus kamerájával) vette fel az egészet. Ez önmagában elég lenne ahhoz, hogy érdekessé tegye a filmet, de a Tébolyult szerencsére nem csak emiatt érdekes.

A történet hőse Sawyer Valentini (az őt alakító Claire Foy épp mostanában lép át a tévés szerepek világából a nagyköltségvetésű filmekébe), akit szörnyű múltja kísérti, egy szexuális zaklatás emléke gyötör. Hogy szabaduljon ettől, új városba költözik, és új munkát keres, mégis démonai foglya marad, ezért elmegy egy pszichiátriára, ahol viszont nem segítenek rajta, ellenkezőleg: bentmarasztalják, és pokoljárásra kényszerítik.

A Tébolyult szabályos filmtörténeti enciklopédia: mintha Soderbergh a Fuller-féle Shock Corridort ötvözné Polanski Iszonyatával, de közben a klasszikus thriller hagyományaira is épít. Kivált a műfaj egyik legrégibb változatára, a ‘woman-in-peril’-formulára, illetve a pszichothrillerek tradíciójára alapoz, de a protagonista sármjától megbabonázott antagonistát mozgató borzongatásmozikat is megidézi (Végzetes vonzerő, Játszd le nekem a Mistyt!). Az ágasbogas filmtörténeti referenciák többrétegű szerkezetet rajzolnak ki. A Tébolyult egyik dísze a struktúrája, az, hogy jóllehet van egy világos, minden momentumában tökéletesen érthető és könnyűszerrel felfejthető rétege (eszerint a film egy szörnyű konspirációról szól, aminek Sawyer a szenvedő alanya), de értelmezhető – mégpedig végig! – tudatfilmként is, melyben tehát a jelenetek a főhősnő fejében játszódnak.

A tudatfilmek világának megteremtéséhez jött jól az iPhone, amely ragyogóan deformálja, szűkíti–tágítja a teret, az pedig kiváltképpen szimpatikus, hogy Soderbergh végig önmérsékletet mutat, és meg sem próbálja a kézből vett, kócos snittekkel operáló filmek divatját követni. A zárlat néhány képsora kivételével végig statikus – jobbára nagy mélységű – kompozíciókat épít, amiket néhol a személyek és tárgyak szokatlan elhelyezésével bolondít, önfeledten, de nem öncélúan játszva a képsíkokkal. Amiképp ez a játék, úgy az is jól áll a filmnek, hogy Soderbergh maradéktalanul kiaknázza az elmegyógyintézetek enteriőrjeinek eredendő szürreáliáját, sőt alkalomadtán – mint a kék színű gumiszobában játszódó jelenetekben – rá is erősít erre, mintegy előkészítve a kékbe pácolt végkifejletet.

A Tébolyult korántsem tökéletes, itt-ott öreg klisék ballasztja nehezíti el, máskor – éspedig épp a tetőponton – a feszültségadagolása nem perfekt, mégis fontos film, már azért is, mert „üzenetnek” sincs híján: elkap, megmutat valamit a szexuális zaklatás áldozatokra gyakorolt hatásából és lélekpusztító természetéből.

Extrák: Werkfilm.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13804