KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Film / Regény

Csábítás

Bájos lányregény, gótikus mese

Pethő Réka

Cullinan lányregénynek álcázott műve sötét mesét rejt.

 

A Csábítás címmel magyarul most először megjelenő Thomas P. Cullinan-regény 1966-ban íródott, 1971-ben elkészült első filmes adaptációja Clint Eastwood főszereplésével (A tizedes háreme), azóta pedig gyakorlatilag elfelejtődött. A mindössze négy regényt és néhány színdarabot jegyző író művei mind történelmi témát dolgoznak fel, a Csábítás esetében sincs ez másként. Ami miatt ez a mű mégis különösen érdekes, az a lélektani közeg, amelyet női hősei segítségével Cullinan megfest: az elbeszélés teljes terjedelmében magát bájos lányregénynek álcázott mű egy sötét, gótikus mesét rejt. A történet az amerikai polgárháború idején játszódik, amikor egy déli lányiskola egyik növendéke az erdőben egy sebesült északi katonát talál. John McBurney tizedest az iskola lakói: öt növendék, az iskola két vezetője és fekete szolgálójuk befogadják azzal az indokkal, hogy keresztény kötelességük ápolni a férfit, amíg annak sérült lába meg nem gyógyul. A valóságban azonban arról van szó, hogy örülnek mindannak az izgalomnak, amit a férfi érkezése jelent.

Cullinan úgy meséli el a történetet, hogy minden fejezetet egy-egy szereplő beszél el: mind a tanulók, a szolgáló, mind az intézet két vezetője – kizárólag a nők, a tizedes csak az elbeszélés tárgya, sosem az alanya. A folyamatos nézőpontváltás mellett is nagyjából lineárisan haladó narratíva a könyv lélektani mélységét gazdagítja: amikor az egyik lány a felszínen, a többiek számára zsugoriként jelenik meg, akkor saját fejezetében megtudjuk, milyen belső vívódás késztette erre a viselkedésre. Amikor valaki más szégyenteljesen viselkedik, akkor a következő epizódban azt is látjuk, hogyan próbálja ezt saját maga előtt is eltitkolni, kimagyarázni. A lányok szemszögéből látjuk azt is, ahogy McBurney hamar ráérez mindegyikőjük gyenge pontjára, könnyedén elcsábítja és leveszi őket a lábukról. Amikor Miss Martha, az intézmény vezetője egy szavazat esetén is eltávolítaná a férfit a házból – mindenki hallgat. Az egyes fejezetek, maguk az elbeszélések úgy hangzanak, mintha bűnügyi nyomozást követő kihallgatások jegyzőkönyvei lennének, ezzel is előrevetítve, hogy valami sötét dolog van készülőben.

A történet attól bájos, ahogy fokozatosan megismerjük a lányokat, egyéni történeteiket, melyek egyébként szépen megrajzolják a történelmi közeget is. Pikírt megjegyzéseikből megismerjük, miként gondolkodnak a rabszolgatartásról, miközben mindenki elveszített már valakit, vagy izgul valakiért, aki a háborúban harcol. Mind az öt lány azért maradt az iskolában a háború alatt is, mert nincs hova menniük. Szereplőink a maguk módján mind ártatlanok, egyszerű és unalmas világukban nagy eseményt jelent a sérült ellenség megjelenése a zeneszobában. Mindannyian előveszik legcsinosabb ruhájukat, ékszereiket, folyamatosan csipkelődnek egymással, megjegyzést tesznek a másik megváltozott viselkedésére, az olvasó előtt pedig lassan kirajzolódik, kinek mit jelent a férfi érkezése. A bájos hangon megszólaló idilli elbeszélés azonban egy egyre sötétebb, gótikus történetet fest meg, vérfertőzéssel, családi drámákkal tarkítva, amíg eljutunk a brutális végkifejletig.

Az adaptáció nem hivatalos törvénye szerint jó könyvből rossz film készülhet csak (és fordítva, rossz könyvből lehet jó a film), ám ezúttal Sofia Coppola egy olyan adaptációt írt és rendezett, amely nagyon hasonló élményt ad, mint az alapjául szolgáló regény. Ezt pedig azzal érte el az amerikai alkotó, hogy a könyvnek elsősorban a hangulatát ragadta meg, és adta vissza tökéletesen mind a film vizuális világával, mind a színészek vezetésével. Rengeteg sűrítéssel és kihagyással dolgozik – teljes cselekményszálak és két jelentős szereplő marad ki az adaptációjából –, viszont úgy rajzolja fel a karaktereket és a történet ívét, hogy az tökéletesen visszaadja a regény világát. Háttérbe szorul a politikai közeg – ezért tűnik el teljesen a fekete rabszolga karaktere –, előtérbe kerül és központi szerepet kap az elfojtott női szexualitás, mellyel Coppola izgalmasan játszik el. Szemben A tizedes háreme macsó adaptációjával, női filmet rendezett egy olyan történetből, ahol a cselekmény szervezői és elbeszélői mind nők, méltó párt állítva ezzel Cullinan regénye mellé.

 

Athenaeum Kiadó, 2017


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/09 48-49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13347