KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/november
• Jovánovics Miklós: Egyenlő szárú háromszög Örökség
• Zsugán István: Világsiker kontra kritikusok Beszélgetés Mászáros Mártával
• N. N.: Mészáros Márta filmjei külföldön
• Koltai Tamás: Gumipofa Haladék
• Ferge Zsuzsa: Iskolapélda-e az Iskolapélda?
• Zoltai Dénes: A „már nem” és a „még nem” között Don Juan
• Ciment Michel: Melodráma és realizmus Losey a Don Juanról
• N. N.: Joseph Losey filmjei
• Molnár Gál Péter: A brechti filmelbeszélő Joseph Losey portréjához
• Szabolcsi Miklós: Interlúdium Zenekari próba
FESZTIVÁL
• Brossard Jean-Pierre: Új természetesség Áramlatok és irányzatok a mai francia filmben
• Molnár Gál Péter: Kultúrhistóriai pikreszk Molière
LÁTTUK MÉG
• Barabás Judit: Revans
• Fekete Ibolya: Lavina
• Tardos János: A varázsló inasa
• Harmat György: Luxusbordély Párizsban
• Loránd Gábor: Istenem, emberek vagyunk!
• Zilahi Judit: Kaliforniai lakosztály
• Józsa György Gábor: A szökött fegyenc
• Szőllősy Judit: Modern Robinson és családja
• Loránd Gábor: Árnyak Dubrovnik felett

• Nemeskürty István: A fogatókönyvírás klasszikusa Bíró Lajos emlékezete
TELEVÍZÓ
• Berkes Erzsébet: Gróf – polgártárs A különc
• Koltai Tamás: A miniszteri autó kereke Doktor Senki
• Csala Károly: A válaszfal döntögetése Riva del Garda: Prix Italia
• Liszkay Tamás: Nemzetközi tévényelv: kulturális eszperantó? DEC '80: Jegyzetek egy televíziós tanácskozásról
• Gambetti Giacomo: A magántévék dzsungelében
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Loius Malle önmagáról
TELEVÍZÓ
• Nógrádi Gábor: Videózunk, videózgatunk 1.
POSTA
• Veress József: Régi óra lassan jár
• Dominus Péter: A látomás látomása

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vörös Hadsereg Frakció

Pápai Zsolt

Wer wenn nicht wir – német, 2011. Rendezte és írta: Andreas Veiel. Kép: Judith Kaufmann. Zene: Annette Focks. Szereplők: August Diehl (Vesper), Lena Lauzemis (Ensslin), Alexander Fehling (Baader), Imogen Kogge (Rose). Gyártó: Zero One Film / ARD Degeto Film / SWR. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 124 perc.

Érdekes kísérletnek tűnik egy filmben a hatvanas évek forrólázas nyugati demokráciáinak világát úgy ábrázolni, hogy az alkotók nem a moziközönséget inkább vonzó társadalmi kataklizmák kifejtett bemutatására koncentrálnak, hanem egy, az eseményekben csak közvetlenül érintett, mégis a sorsával a maga generációjának helyzetét modellező személy életútját kísérik végig. Bernward Vesper a hatvanas évek nyugatnémet újbalos mozgalmának szürke eminenciása volt, aki nem igazán aktivizmusával tett szert ismertségre, hanem azzal, hogy ő volt a férje a később, a hetvenes évek terrorista akcióiban Andreas Baader mellett főszerepet játszó Gudrun Ensslinnek. Andreas Veiel rendező Vespert helyezte filmje középpontjába, illetve az ő és Ensslin viharos kapcsolatát elemezte, és mindeközben igyekezett rávilágítani a korszak ellentmondásosságára, továbbá megjeleníteni a hatvanas években eszmélő német fiatalokat kínzó dilemmákat. Veielt az érdekli, hogy miként szembesül ez a generáció az apák bűneivel, és milyen eszközökkel próbálja megadni a válaszait a felmerülő kérdésekre. A nácik kiszolgálói és a világháború utáni gazdasági csoda kimunkálói lényegében ugyanazon személyek voltak, és ez a felismerés teszi érthetővé az újbaloldaliaknak a fennálló rendszerrel szembeni kombattáns magatartását.

Mindazonáltal a film – a magyar címmel ellentétben – nem a RAF-ról szól, inkább felvillant néhány okot, amely a megszületéséhez vezetett, vezethetett. A történelmi–politikai hátteret mértékkel adagolt, archív híradófelvételek vázolják fel, és a rendező a vizuális szerkesztés terén végig visszafogottnak mutatkozik. A célja láthatóan az, hogy egy bombasztikus témáról a legkevésbé sem bombasztikus módon beszéljen, és filmje végeredményben oly mértékben trendkerülő, hogy emiatt kicsit ódivatúnak tetszik. Szimpatikus munka, de nem ér fel Von Trotta szegről-végről rokon témájú Ólomidőjéig vagy Schlöndorff Katharina Blumjáig.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/02 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10975