KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hancock

Klág Dávid

Hancock – amerikai, 2008. Rendezte: Peter Berg. Írta: Vincent Ngo és Vince Gilligan. Kép: Tobias A. Schliessler. Zene: John Powell. Szereplők: Will Smith (Hancock), Charlize Theron (Mary Embrey), David Mattey (Man Mountain), Stephen Bishop (ER Doctor), Jason Bateman (Ray Embrey). Gyártó: Blue Light / Forward Pass / Overbrook / Relativity Media / Weed Road. Forgalmazó: InterCom. Szinkronos. 92 perc.

 

Amilyen nagy vonalakkal és frappáns ívekkel szignózta 1776-ban John Hancock a Függetlenségi Nyilatkozatot, több, mint háromszáz évvel később névrokona legalább olyan nagy elánnal, bár jóval kevesebb lelkesedéssel harcol a bűn ellen: Hancock (Will Smith) az utcán alszik, bűzlik a literszámra benyakalt whiskytől, viszont ő Los Angeles ügyeletes szuperhőse. A munkájának azonban nagyobb a kára mint a haszna, ahol csak landol, kátyú terem, másnaposan neccesen kerülgeti az autópálya tábláit és a publicitást sem nagyon bírja. Kapóra jön neki egy frissen megmentett PR-ügynök (Jason Bateman), aki felesége (Charlize Theron) minden baljós pillantása ellenére megpróbálja felkarolni Hancockot.

Hiába július negyedike királya az Államok mozipiacán, kevesebben tudnak hiteltelenebbül lecsúszott alkoholistát játszani Will Smithnél. Nem tehet róla: kisuvickolt közéleti szereplései mellett még a Legenda vagyok vírusverte New Yorkjában is jól állt rajta a bőrjakó. Viszont amint először meglátjuk egy Los Angeles-i reggelen egy kőpadon fetrengve, tudjuk, hogy addig nem leszünk nyugodtak, amíg Hancock ki nem dobja azt a szutykos kötött sapkát és le nem teszi a kisüstit, egy kiadós borotválkozásról már nem is beszélve.

De hosszú az út, ami Hancock üdvösségéhez vezet, ráadásul komolyabb műfaji buktatókkal lett kikövezve. Peter Berg filmje keserű anti-szuperhős komédiaként indul, hogy aztán a harmadik felvonásra egy légből kapott csavarral sötét dráma alakját vegye fel. Ami nem lenne nagy probléma, hiszen legalább a Batman: Kezdődik óta sikkes a nyarat hősök morális dilemmáival tölteni, de a Hancock akkora balkanyart vesz, hogy nincs az a szupererő, amivel vissza lehetne terelni a felhőtlen blockbusterek pályájára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/08 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9570