KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Alice Csodaországban

Varga Zoltán

Alice in Wonderland – amerikai, 1951. Rendezte: Clyde Geronimi, Wilfred Jackson, Hamilton Luske. Szereplők: rajzfilmfigurák. Forgalmazó: Disney. 73 perc.

 

A Disney stúdió az alapító atya halála óta is folyamatosan gondoskodik róla, hogy közkedvelt rajzfilmjeik minél gyakrabban találjanak utat a közönséghez: míg maga Walt Disney a mozis újrabemutatást szorgalmazta, a dvd-piacon újabb és újabb köntösben (extra és szimpla változat, egyedi és gyűjteményes kiadás stb.) jelennek meg a megunhatatlan(nak vélt) valódi klasszikusok éppúgy, mint a másodvonalbeli alkotások. A friss dvd-kiadványok között több mint harminc, a Disney-hez köthető film jelent meg újra, a kezdeteket fémjelző rajzfilmektől a kortárs számítógépes animációkig. Bármelyik korszakról és animációs technikáról legyen szó, a Disney-produkciók többnyire nem szívesen rugaszkodnak el saját jól bejáratott formuláiktól, akár a dalolásokkal kísért cselekményvezetésre, akár a patikamérlegen mért érzelmi hatásokra gondolunk – ezért is érdemelnek megkülönböztetett figyelmet azok a művek, amelyek (bizonyos mértékben legalábbis) eloldódnak a Disney-esztétika megszokott jellegzetességeitől. Ilyen rajzfilm az 1951-es Alice Csodaországban is; keletkezéstörténetének gyökerei évtizedekre nyúltak vissza, kivitelezésmódja miatt máig kuriózumnak hat.

Disney vonzalma a Lewis Carroll-mesekönyvek (a Csodaország mellett az Alice Tükörországban) iránt már a valódi kislányt animált figurákkal együtt felléptető Alice komédiák-sorozat (1923–27) esetében is nyilvánvaló, A tükrön át 1936-os Miki egeres rajzfilmje pedig az egészestés Alice-animáció előtanulmányként is fölfogható (különösen a kártyakarakterek animálása okán). Az Alice-hez több figurát terveztek és több dalt komponáltak, mint bármely korábbi Disney-animációhoz, ám nem is annyira a mennyiségi paraméterek teszik különlegessé, mint inkább az, hogy a rajzfilm megtartja (nem pedig módosítja) a Carroll-könyvek epizodikus szerkesztését. Szemben a Disney-rajzfilmeket (és a klasszikus hollywoodi elbeszélésmódot) uraló célorientált cselekményépítéssel, az Alice Csodaországban-rajzfilm a hősnő és a különös teremtmények találkozását bemutató epizódok laza füzére. A carrolli nonszensz és a szürrealizmus Disney-giccsbe oltott változatát kínáló epizódok színvonala felettébb hullámzó; kivált a remek mellékfigurákat (a Hernyót, a Vigyorgó Macskát és a Bolond Kalapost) elősoroló részletek vagy a bravúrosan animált csoportmozgásokra épített jelenetek (mint a mozgó kártyapakliként megformált őrség menetelése) az igazán emlékezetesek. A rendhagyó szerkezet és a kevéssé izgalmas hősnő is magyarázhatja, hogy bemutatásakor az Alice Csodaországban – akárcsak az egy évtizeddel korábbi, Disney-mércével mérve kísérleti animációnak mondható Fantázia – megbukott. S ahogyan a Fantáziát, úgy az Alice-t is újraértékelte az utókor: a hallucinogén szerek kultuszában égő késő hatvanas évek emelte pajzsra, a pszichedelikus „utazások” ábrázolásának előképét fedezve fel benne.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 62-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14286