KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Gyújtogatók

Gangnam ballada

Teszár Dávid

Lee Chang-dong lassú folyású, melankolikus és miszteriőz drámája.

 

A színházi direktorként és íróként indult, 64 esztendős Lee Chang-dong a kortárs dél-koreai film egyik legjelentősebb és legnagyobb tiszteletnek örvendő szerzőegyénisége. Az egykor kulturális miniszteri posztot is betöltő Lee ritkán rendez, filmes életműve a Gyújtogatókkal együtt mindössze hat tételt számlál, alkotásait azonban minden esetben kiemelt figyelem övezi. A Zöld hal (Green Fish, 1997) és a Mentolos cukorka (Peppermint Candy, 1999) az új koreai mozi mérföldkövei: mindkét film Dél-Korea szélsebes modernizációjának az emberi költségeit mutatja be egy-egy személyes sorson keresztül (szokatlan, a Mementót idéző időkezelése miatt a Mentolos cukorka vált nemzetközileg ismertebbé, a Titanic filmfesztiválnak köszönhetően anno Magyarországra is eljutott). Az Oázis (Oasis, 2002) két fogyatékkal élő ember megrendítő erejű szerelmi története, míg a Rejtett napfény (Secret Sunshine, 2007) a gyász és a hit kapcsolatát vizsgálja egy hasonlóképp drámai erejű mozgókép keretében. A Rejtett napfény óta Lee alkotásai rendre a cannes-i szemle versenyszekciójában mutatkoznak be: az itthon moziforgalmazásba is bekerült Poézis – Mégis szép az élet (Poetry, 2010) például az emlékezést és a felejtést állítja középpontba egy Alzheimer-kóros, lírakedvelő nagymama alakján keresztül.

A dél-koreai rendező legfrissebb munkája, a nyolcéves hiátust megtörő Gyújtogatók a Rejtett napfényhez hasonlóan hozott anyagból dolgozik: a Köddé vált elefánt című Murakami-kötetben megjelent egyik novellát (Gyújtogató) veszi alapul és azt adaptálja a lokális viszonyokhoz. A legfőbb különbség a helyszín áthelyezésén (Tokióból Szöulba és az észak-koreai határhoz közeli Pajuba) és a gyújtogatás tárgyán túl (pajta helyett fóliasátor) a szerelmi háromszög beemelése és a pénzügyi helyzet különbségének hangsúlyozása. Az ifjú, írónak készülő Jong-su részmunkaidős állásban tengődik Pajuban, amikor összetalálkozik egy régi iskolatársával, a hostess Hae-mivel, akibe azonnal beleszeret. Hae-mi nem sokkal később elutazik Afrikába, de onnan Jong-su meglepetésére már nem egyedül, hanem egy jóképű, fiatal és gazdag koreai férfival (Ben) tér haza. A Gyújtogatók ettől a ponttól kezdve a kontrasztok mozija: vidék (Paju) és város (a dúsgazdag szöuli Gangnam-negyed), pénztelenség (Jong-su) és jólét (Ben), kilátástalanság és döntési szabadság feszül egymásnak és mutat rá az egyes életek közt tátongó szakadékra. Jong-su a szerelmi háromszög-helyzet hoppon maradt szereplője, aki a megfigyelő pozíciójába helyezkedik: érzékeny, de frusztrált karaktere elfojtja mind a féltékenységét, mind pedig az irigységgel vegyes dühét. A vágy titokzatos tárgya, az álmodozó, elvarázsolt nőalak a két és félórás játékidő derekán nyomtalanul eltűnik, Jong-su pedig megszállottan keresni kezdi őt.

Lee Chang-dong lassú folyású, miszteriőz, thriller-elemekkel átszőtt drámájában semmi sem egyértelmű: a rendező homályban hagyja mind a szereplők múltját és motivációját, mind a gyújtogatásokkal kapcsolatos kérdéseket, mind pedig a lány eltűnésének körülményeit, ehelyett inkább a három magányos főszereplő egymás közti dinamikájára és a hangulatfestésre koncentrál. Lee mindig is ügyelt arra, hogy a legkiválóbb színészekkel dolgozzon együtt, és ez most sincs másként: a belső feszültségek közt vívódó Jong-sut generációja nagy tehetsége, Yoo Ah-in (Veterán, A trón) formálja meg, míg a gangnami playboy figuráját a koreai-amerikai Steven Yeun (The Walking Dead, Okja) hozza nagyszerűen. A Gyújtogatók mindezek ellenére hiányérzetet kelt: nehéz azonosulni a karakterekkel és híján van annak a melegszívű humanizmusnak, amely a direktor korábbi munkáit jellemezte. Lee balladisztikus alkotása torzó marad thrillernek, romantikus drámának és kapitalizmus-kritikának is. Részletmegoldásaiban kiemelkedő (lásd az eltűnést megelőző extatikus táncjelenetet), drámai ereje azonban elmarad a rendező többi művétől.

 

GYÚJTOGATÓK (Beoning) – dél-koreai, 2018. Rendezte: Lee Chang-dong. Írta: Haruki Murakami novellájából Lee Chang-dong és Oh Jung-mi. Kép: Hong Kyung-po. Zene: Mowg. Szereplők: Yoo Ah-in (Lee), Steven Yeun (Ben), Jeon Jong-seo (Shin). Gyártó: Pinehouse Films / NHK / Now Film. Forgalmazó: magyarhangya. Feliratos. 148 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/11 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13883