PapírmoziPapírmoziKránicz Bence
Politikus és magyar
Az újabb magyar képregények jellemzően apolitikusak. Még az erősen
önéletrajzi ihletésű, de legalábbis a hétköznapok kulisszái előtt játszódó
történetek is kerülik a közéleti utalásokat, és inkább általános
élethelyzetekről, szerelmi és munkaügyekről, különféle szorongásokról szólnak.
A kevés kivétel között eddig jobbára pároldalas novellákat tarthattunk számon,
például Felvidéki Miklós vagy Koska Zoltán egy-egy munkáját, a náluk valamivel
idősebb Vass Róbert viszont teljes egészében közéleti-közérzeti képregényeknek
szentelte Különös, idegen nyelven
című sorozatának legfrissebb epizódját.
A borító színeit a
gyűlöletkeltésre alkalmas kormányplakátok királykékje uralja, a rajzos bevezetőben
pedig az alkotó alteregója vetíti előre, hogy hangsúlyosan az itt és mostban
játszódó történetek következnek. Pedig a tizenöt éve indult Különös, idegen nyelven nem kifejezetten
rögrealista alapokon nyugszik: a sorozat két hőse Karcsi, a pesti egyetemista
és lakótársa, János, a barátságos földönkívüli. Zömében a csajozásról és az
ufók alkoholtűrő képességéről szóló, régebbi kalandjaik után most a tipikus
ellenzéki szavazópolgárok mindennapjait élik: dolgozgatnak, iszogatnak és
teljes apátiában járkálnak tüntetésről tüntetésre, miközben egyre rosszabbul
érzik magukat a bőrükben. Vass alapvetően a közvetlen, egyszerű humorú, nyers
szövegek és rajzok híve, de ezúttal lírai oldalát is megmutatja az alkoholista
férfi történetében, aki annál józanabb, minél többet iszik. Egy másik novella a
formája miatt emlékezetes: a lapozgatós szerepjátékkönyvek stílusában tudósít
az államilag szított gyűlölet következményeiről Karcsi falusi látogatása során.
A kis kötet vállaltan didaktikus, de a szerző elkötelezettsége mögött mély
csalódottság tapintható. Ez hitelesíti a képregényt, amiből szerencsére az
önirónia sem hiányzik teljesen.
Vass Róbert: Különös, idegen nyelven 2017. Fekete-fehér,
puhafedeles, 40 oldal. Kiadó: Nero Blanco Comix.
Klasszikus X-Men
A legnépszerűbb szuperhőscsapat, az X-Men története kétszer
kezdődött el. Először 1963-ban, amikor Stan Lee és Jack Kirby kitalálták a
természetfeletti képességekre szert tett, mutáns fiatalok koncepcióját.
Másodszor 1975-ben, mikor a bő évtizeden át csekély érdeklődés mellett
csordogáló sorozatot megújították. Számos új szereplő, köztük a rajongók
későbbi kedvence, Rozsomák is ekkor került be a csapatba. Az új alkotói kör
legfontosabb tagja kétségtelenül Chris Claremont, aki bemutatkozását követően
17 éven át írta az X-Men kalandjait, alaposan és ráérősen építgetve a rengeteg
karaktert mozgató történetszálakat. A most megjelent kötetben ennek a
korszaknak a nyitánya, nyolc epizód kapott helyet. Az új szereplők jelleme még
elnagyolt, a konfliktusok – olykor szó szerint – légből kapottak. Mégis
képregénytörténeti alapműről van szó: a jogegyenlőségről, rasszizmusról,
kisebbségi problémákról gyakran könyvtárnyi szociológiai szakirodalomnál is
hitelesebben szóló X-Men valójában itt született meg.
Chris Claremont és mások: X-Men – Új nemzedék. Színes,
puhafedeles, 176 oldal. Kiadó: Képkocka Kiadó.
A viszonzatlan szerelemről
Mikor a Különös, idegen
nyelven 2017 kapcsán apolitikus magyar képregényekről beszéltem, olyasmikre
gondoltam, mint Sárdi Katalin fanzin formátumú füzete, a Viszonzatlan. Ezzel persze semmi baj nincs, örömmel olvasom a
századik képregényt is párkapcsolati fájdalmakról és tanulságokról, pláne, hogy
a Sárdiéhoz hasonló nyíltsággal kevés magyar képregényalkotó mesélt eddig ilyen
problémákról. A Viszonzatlan
szerelmiháromszög-története szinte jelzésértékű, olyannyira, hogy a szereplők kerekre
csiszolt szentenciáival együtt inkább önsegítő, mintsem fikciós művé alakul a
füzet. Kulcsmondat: „Nincs szükségem olyan partnerre, aki velem akarja
kipótolni a gyengeségeit, vagy megbénít a bizonytalanságával.” Nos, ennek az
igazságához kétség sem fér. Sárdi játékos képi világa – az összes szereplő
valamilyen madárfigura – és a rizográfos nyomdatechnikával megoldott, egységes
és markáns színvilág éppen annyira emelik el a Viszonzatlant a bánatos kisrealizmustól, hogy az idézett önismereti
belátás és társai frissnek és megéltnek-megszenvedettnek tűnjenek.
Sárdi Katalin: Viszonzatlan. Színes, irkatűzött, 20 oldal. Kiadó:
BP Zines.
Kránicz Bence
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
