KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mr. Jones

Kovács Marcell

Mr. Jones – Mr. Jones, amerikai, 2013. Rendezte és írta: Karl Mueller. Kép: Mathew Rudenberg. Zene: Herwig Mauer. Szereplők: Jon Foster (Scott), Sarah Jones (Penny), Mark Steger (Mr. Jones), Faran Tahir (Az antropológus), Stanley B. Herman (Az idős újságíró). Gyártó: Preferred Content/Preferred Film & TV. Forgalmazó: ADS Service. Szinkronizált. 90 perc.

 

A legcinikusabb slasher-filmek ellenszenves, a szigorú büntetésre rászolgáló hőseinek közvetlen leszármazottjait tisztelhetjük a Mr. Jones ifjú művész-párocskájában. A házi videós stílusban készült erdei horror főszereplői feladják városi életüket és a hegyekbe költöznek, hogy megfeneklett kapcsolatukat rendbe hozzák. Az ideggyenge Scott dokumentumfilmes ambíciókat dédelget, és Penny a természetfilmes projekt kedvéért parkolópályára állítja saját fotós karrierjét. A film a kényszeresen videózó Scott felvételeiből áll össze, és ezeken a fiatalok olyan sekélyes művészpalántákként jelennek meg, hogy az első perctől kezdve türelmetlenül várjuk a fák közül előbukkanó sorozatgyilkos háborús veterán remetét vagy az emberevő rozsomákot. De csak egy fekete csuhás, néma képzőművész bukkan fel, aki rőzsevesszőkből fabrikált félelmetes madárijesztőivel riogatja az erdő lakóit. Az események azután rémálomszerű fordulatot vesznek, és a hallucinációkban bővelkedő folytatás már sokkal inkább idézi az Útvesztőbent, mint az Ideglelést.

A rendezőként most debütáló Karl Mueller a kisköltségvetésű horror kedvelői számára ismerős lehet a Hasadás című, egyetlen légópincében játszódó, keservesen hosszú világvége-mozi írójaként. Szimpatikusan forrástakarékos filmjében ezúttal is előfordulnak érdekes gondolatok, némi igyekezettel akár a művészet feladatáról szóló eszmefuttatásként is értelmezhetőek a látottak. A film utolsó húsz percének zsibbasztó látomás-orgiája izgalmas befejezése lehetne a rendhagyó turista-horrornak, de mind képileg, mind üzenetében közhelyes, a szokásos kérdéseket veti csak fel. Amit látunk, vajon a valóság vagy látomás? Talán az egész történet a szereplők elméjében játszódik le? És meddig tart még?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11896