KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az utolsó éjszaka Párizsban

Margitházi Beja


Diplomatie – francia-német, 2013. Rendezte: Volker Schlöndorff. Írta: Volker Schlöndorff és Cyril gely. Kép: Michel Amathieu. Zene: Jörg Lemberg. Szereplők: André Dussolier (Nordling), Niels Arestrup (von Choltitz), Burghart Klausner (Ebernach), Robert Stadlober (Bressendorf). Gyártó: Film Oblige / Gaumont / Blueprint Film. Forgalmazó: Mozinet. Kft. Feliratos. 88 perc.



Kezdetnek Beethoven 7. szimfóniája Fuhrtwängler vezényelte ütemei festik alá Varsó 1944. augusztus eleji rombolásának korabeli, fekete-fehér felvételeit, hogy aztán a következő jelenetben a hónap végére már szisztematikusan aláaknázott Párizs sorsáért kezdődjön el az egyezkedés Volker Schlöndorff legújabb filmjében. A II. világháborúval egyidős, egy évtizedig Franciaországban is élő és filmező német rendező az utóbbi években többször időzött el a nácizmus pszicho-mechanikájánál (La mer à l’aube, A kilencedik nap, A rémkirály), ezúttal Cyril Gely 2011-es sikeres színpadi drámája szolgáltatta az alapot.

Párizs felszabadulásának reménykedéssel és káosszal terhelt előestéjén egyelőre csak az biztos, hogy 45 városi híd, a Louvre, az Élysée-palota, az Opera, az Eiffel-torony sorsa egy gombnyomáson múlik. A rutinos német tábornok, Dietrich von Choltitz profi katona, akinek a háború amolyan buisness as usual – Hotel de Meurice-beli főhadiszállásán csak a megfelelő pillanatra vár, hogy ezt a gombot megnyomja, mikor titkos ajtón érkezve közbelép a párizsi svéd konzul, Raoul Nordling, hogy minden verbális diplomáciai eszközt bevetve megpróbálja lebeszélni az őrölt hitleri terv végrehajtásáról.

A vonatkozó történelmi eseményeket, és a két főszereplő a valóságban többszöri találkozását mindössze néhány órába sűrítő színdarab amolyan pas de deux jutalomjáték a két rangidős színész Niels Arestrup és André Dussollier számára, akik az ismert kimenetelű helyzet rejtett, magánéleti rugóinak felfedésével operálhatnak. Schlöndorff tehát szinte biztosra mehet, de a párizsi felszabadulás 70. évfordulójától nyilván nem függetlenül készült opusz mindezekkel együtt akár tökéletesen érdektelen történelemlecke is lehetne. Nem lesz az. Néhány zavaró színpadias klisét („napfelkelte” az erkélyről), patetikus fordulatot (asztmás rohamok és romantikus párizsi látképek) leszámítva tökéletesen életszerű a végóra egyszerre felszabadult és fojtogatóan nyomasztó hangulata, a látszólag lelketlen katona gerincességének sajátos természete, a kellemes modorú, esetlennek tűnő, ám végletekig ravasz diplomata játszmázása. És bár nyilván a különböző regisztereket váltogató náci tábornok szerepe a hálásabb, a németet és franciát könnyedén váltogató Arestrup virtuóz módon ölti azt magára: az, ahogyan Hitlerrel való, utolsó találkozását néhány önkéntelen(nek tűnő) gesztussal felidézi, már a játékidő közepén előrevetíti Párizs megmenekülését.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11745