KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/október
SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA
• Veress József: Őszi paletta
• N. N.: A Szovjet Filmhét filmjei
• Szüszmann György: Majakovszkij és a film
• Majakovszkij Vlagyimir: Előszó egy kiadatlan forgatókönyv-gyűjteményhez
• Majakovszkij Vlagyimir: A forgatókönyv béklyójában

• Zalán Vince: „Hogy a megjövendőlt igazságot megtaláljam” Csontváry
• Sváby Lajos: Csodalényekre van szükségünk? Csontváry
• Faragó Vilmos: Legkisebb Cirkusz Circus Maximus
• Durst György: Mi újság a Balázs Béla Stúdióban?
FESZTIVÁL
• Székely Gabriella: Ide nekünk az oroszlánt is! Velence
• Zsugán István: Lázadók – okkal és ok nélkül Locarno

• Csala Károly: Titokzatos hatalmak? Érzéstelenítés nélkül
• Fábián László: A rövidfilm sorsa Az idő egészsége; Forgómozgás
• Berkes Ildikó: Előre a régi ideálok felé Jegyzetek új hollywoodi filmekről
LÁTTUK MÉG
• Harmat György: Tűzharc
• Barna Márta: Élned kell!
• Schéry András: Stadion akció
• Palugyai István: Pihenőidő
• Zilahi Judit: A csere
• Karcsai Kulcsár István: Norma Rae
• Kulcsár Mária: Sakknovella
• Loránd Gábor: A frontvonal mögött
• Fekete Ibolya: A cukor
• Csala Károly: Fekete folyó
• Ledniczky Márton: Caddie
TELEVÍZÓ
• Koltai Tamás: A hatalom útvesztői Szerelmem, Elektra; Negyedik Henrik király
• Mágori Erzsébet: „A vonatoknak menni kell” Hívójel
• Nemes György: Hámos helyett
• Péterffy András: Változatok elekronikus képre A video kihívása
• R. Székely Julianna: Nem a veszélyt keresem Beszélgetés Halász Mihály operatőrrel
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Csala Károly: Évről évre, hónapról hónapra
• Karcsai Kulcsár István: Egy színházi ember portréja
POSTA
• Scholtz Zoltán: Régóta szeretnék... Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Körmöczi Lászlóné: Érdeklődéssel olvastam... Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Igazából apa

Vajda Judit

Igazából apa­ – magyar, 2010. Rendezte: Novák Emil. Írta: Novák Emil, Péterfy Gergely és Kaszás Géza. Kép: Csukás Sándor. Zene: Gulya Róbert. Szereplők: Kamarás Iván (Bálint), Varga Boglárka (Kata), Kaszás Géza (Márk), Scherer Péter (Frankie), Polyák Lilla (Emma), Gryllus Dorka (Éva). Gyártó: Next Station Productions / Regulusfilm. Forgalmazó: InterCom. 90 perc.

Egy gyerekért vetélkedő két apát láthattunk már többször is a vásznon (lásd: Balekok és remake-je, az Apák napja, illetve a Két apának mennyi a fele?), de magyar filmen idáig nem tették tiszteletüket. Pedig a komédiák ezen fajtája a nevettetésen kívül alkalmat ad a komolyabb témák, a családi kapcsolatok boncolgatására is, ráadásul a családügyi vígjátékot az alkotók gyakran akcióval keverik. Tiszteletre méltó tehát az Igazából apa alműfaj-bevezető szándéka, ám a végeredmény – mint kortárs magyar műfaji filmnél oly sokszor – meglehetősen felemásra sikeredett. Az egy gyerekért, jelesül Katáért ölre menő két szülő egy kecskeméti ingatlanmágnás, Bálint és egy Ausztráliából hazatérő festőművész, Márk, aki pont az előbbi úrtól szeretné visszaszerezni itthon hagyott képeit, mivel azt életük közös asszonya ráhagyományozta. Bálint viszont nem adja sem a festményeket, sem a kislányt, indulhat hát a harc, majd az összefogás a közös ellenség ellen. A baj csak az, hogy a felvezetés túl hosszúra nyúlik, így nem kevesebb, mint 50 perc telik el a másfél órás játékidőből, mire felmerül az igazi konfliktus. Így aztán az időhúzás miatt a végére gyorsan lezavart megoldás teljesen légből kapottnak hat. További gondot jelent, hogy a jól eltalált mellékfigurákhoz képest (különösen Rudolf Péter parádés Bezzegh Józsiként) a főalakokban, a két apában fikarcnyi eredetiség sincs, így a nézőnek nehezére esik érdeklődni sorsuk iránt. Az apák ráadásul annyira uralják a cselekményt, hogy szinte minden teret elvesznek a női karakterektől, akiknek pedig kulcsszerepük lenne a dramaturgiában és remek színésznők formálják meg őket – ám hiába jó az első pillanattól Polyák Lilla, ha alig van jelenete. Műfaji filmnél pedig különösen fontos lenne a megfelelő arányok és tempó eltalálása; ezek hiányában az Igazából apa – ígéretes kezdete ellenére – csak egy újabb elszalasztott lehetőség.

Vajda Judit


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10218