KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A veszettek

Kovács Marcell

The Young Savages – amerikai, 1961. Rendezte: John Frankenheimer. Szereplők: Burt Lancaster, Dina Merrill, Edward Andrews. Forgalmazó: Fantasy Film. 100 perc.

 

John Frankenheimer neve nálunk leginkább a Ronin révén ismert, holott a hatvanas évek amerikai mozijának meghatározó rendezőjéről van szó, aki kemény és keserű akciófilmjeivel előkészítette a terepet az új-hollywoodi generáció vadulásának. Akár paranoiás politikai thrillert (A mandzsúriai jelölt; Hét nap májusban) forgatott, akár a férfibüszkeség kegyetlen drámáját (Vándorlepkék; Törvénysértő seriff), netán egyszerre a kettőt (Másolatok), nagyhatású, maradandó film került ki a keze alól.

Frankenheimer e korai rendezésének megjelentetésével a honi DVD-forgalmazás súlyos adósság törlesztésébe kezdett. A veszettek ugyan még nem tartozik az életmű kiemelkedő darabjai közé, de már magán viseli a rendezőzseni markáns stílusjegyeit. Annak a korszaknak a lenyomata, amikor a hollywoodi filmekben a látványt a televíziós technikák megjelenése, a tartalmat pedig a társadalmi problémák nevelő célzatú megfogalmazása jellemezte. Frankenheimer a televíziózásból érkezett, a még élőben közvetített tévéjátékok hatékony, egyszerre mindent mutatni akaró képi világát költöztette a moziba a szűkös műtermi belsők és a hátteret is látni engedő nagy mélységélességű lencsék alkalmazásával. A veszettek ezt a tévés hagyományt már a későbbi akciófilmes törekvésekkel keveri. A nagyvárosi erőszak témáját latin-amerikai és olasz bevándorlók bandáinak háborúja kapcsán járja körül, egyszerre tárgyalótermi dráma és utcai akciófilm. Érezhetően a Tizenkét dühös ember sikere ihlette, de az emberbarát üzenet a logikai bukfencek és a konfliktusok felületes bemutatása miatt kevésbé meggyőző, mint Lumet filmjében. Bravúrosan fényképezett, felkavaró erőszak-jelenetei azonban garantáltan mély nyomot hagynak mindenkiben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/07 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9811