KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vértestvérek

Klág Dávid

Gong Wu – hongkongi, 2004. Rendezte: Wong Ching Po. Írta: Chi-long To. Kép: Charlie és Kenny Lam. Zene: Mark Lui. Szereplők: Andy Lau (Jimmy Yam), Jacky Cheung (Bal Kéz), Shawn Yue (Wing), Edison Chen (Turbo), Chien-lien Wu (Mrs. Hung). Gyártó: Anytime Pictures Co. Ltd. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 83 perc.

 

John Woo-t, a hősies vérontás nagymesterét kivételesen nem a csúcsra vitt pisztolypárbajok érdekelték, amikor megrendezte addigi életművéhez képest is erőszakos Golyó a fejbent, hanem hogy elkészítse a Szarvasvadász és az Apokalipszis most saját stílusához igazított változatát. A végeredményen meglátszott a fékezhetetlen düh és a tehetetlenség, amit a Woo az egy évvel azelőtti Tianmen téri demonstrációk leverésekor érezhetett: hiába játszódik filmje a vietnami háború kezdetén, kaotikus tömegjelenetei és morális konfliktusai mind 1989-et idézik. És most itt van félig hivatalos remake-ként a Vértestvérek, ami nem elég, hogy Woo akcióorgiájából csak a szirupot tartja meg, az eredeti szándékot is kiheréli azzal, hogy a hatvanas évek Vietnamjából és Hongkongjából átteszi a cselekményt a harmincas évek Sanghajába. Agyő, apokalipszis, Isten hozott, gengszterfilm!

Ami az art deco rajongóknak persze jó hír, ugyanis Alexi Tan filmjének díszlettervezője és operatőre kitett magáért, amikor a kulcsfontosságú mulató belsejét kellett prezentálni. Aki azonban a három gyerekkori jó barát unásig ismert toposzától (a legkisebb buta, a középső becsületes, a harmadik könyörtelen) egy klasszicista maffiafilmet vagy akár egy Woo-mintájú súlyos sorsdrámát várna, az nehezen fogja megemészteni a zavaros és motiválatlan történetszövést, a fásult színészi játékot és az érdektelen mellékszálakat – avagy a klasszikus bűnfilmek legnagyobb ellenségeit. Igaz, hogy a finálé stilizált leszámolása felvillantja a hongkongi filmek szebb hagyományait, de az azt megelőző nyolcvan perc a mozgóképek gyengébbjeit hozza.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9457