KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Rob Roy

Hegyi Gyula

Egy műveltségi vetélkedőn feltehetően sokan kitalálnánk, hogy a Rob Roy című regény szerzője Walter Scott. Talán még azt is kiszorítanánk magunkból, hogy egy bátor szegénylegény, „afféle Robin Hood” igazságkeresésének történetét meséli el a romantikus regény eszközeivel. A gyerekkori emlékek és az iskolás fogalmak ködét eloszlatva most magát az eredeti történetet ismerhetjük meg egy érzékien látványos és mértéktartóan hollywoodi ízlést követő filmből. A kalandra akkor is érdemes vállalkoznunk, ha a régi történet felidézése (vagy valódi megismerése) óhatatlanul megfoszt minket némi romantikus illúziótól.

A Rob Roy alapkonfliktusa ugyanis – ha „kigöngyöljük” a tizennyolcadik századi skót díszletekből – igen kevéssé nevezhető romantikusnak. Rob Roy Mac Gregor, a klánfőnök egy tetemes haszonnal kecsegtető üzlet reményében komoly kölcsönt vesz fel egy arisztokratától. Ám a pénzt ellopják tőle, így maga és klánja eladósodik a hitelezőnek. A tisztes üzleti számítás és a szó szoros értelmében rabló tőke, a becsületes hitelfelvétel és az üzleti szférában is megjelenő kriminalitás ellentéte a történelmi kosztümök ellenére sem túlságosan ismeretlen előttünk. Amint az sem, hogy míg a hitelezőt az éppen kormányzó erőkhöz fűzik jó politikai kapcsolatok, addig az adóst az ellenzék táborába hajtja az átpolitizálódott élet szükségszerű logikája. Igaz, Rob Roy esetében még nem politikai pártok, hanem királyok és trónkövetelők jelképezik az egymással szembenálló érdekeket. Még a borzalmas bűntett, a szerető feleség és családanya meggyalázása sem vadromantikus szenvedélyből, hanem hideg számításból következik: így próbálják meg taktikai hibára kényszeríteni a féltékeny férjet. A történet a mai Szegeden, olajszőkítők, fegyvercsempészek, zugbankár cukrászok és jugó exlégiósok világában is játszódhatna.

Igaz, akkor nem láthatnánk benne Skócia szép hegyeit, titokzatosan megcsillanó tavait és a tizennyolcadik századi skót életforma gondosan restaurált díszleteit. A film nem viszi túlzásba a romantikát, hősei a kosztümök ellenére sem állnak távol tőlünk: épp csak annyi a távolságtartás, amennyi feltétlenül szükséges egy normális kosztümös filmhez. A Rob Roy című produkció ugyanolyan józan üzleti megfontolásból született, mint amilyen józan üzleti megfontolásból Rob Roy Mac Gregor annak idején kölcsönt vett fel egy kereskedelmi tranzakcióhoz. A producer könnyen kiszámítható hasznot, a mozilátogató pedig ugyancsak könnyen előrelátható, átlagosan kellemes kikapcsolódást remélhet a filmtől.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=916