KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Stan és Pan 2.: A Mosoly Országában

Csillag Márton

Babes in Toyland – amerikai, 1934. Rendezte: Gus Meins, Charley Rogers. Szereplők: Stan Laurel, Oliver Hardy, Charlotte Henry. Forgalmazó: Cinetel. 93 perc.

 

A digitális fantasyk korában egyszerre elbűvölő és megmosolyogtató élmény másfél órát eltölteni Stan és Pan (avagy Stannie és Ollie) világmegváltó csetlésein mulatva egy olyan országban, ahol a jóságos lakók mindannyian gyermekmesék és mondókák szereplői, a film katartikus fináléjában pedig – egyebek között – egy játékléghajóról petárdákat dobáló, egérnek öltözött majom veri vissza a gonosz rémemberek támadását. Az amerikai musical műfajának megteremtőjeként számon tartott Victor Herbert operettje alapján készült családi vígjáték klasszikus konfliktussal nyit: a szép pásztorlány, Bo-Peep boldogan mond igent a sármos Tom-Tom házassági ajánlatára, ám az uzsorás Silas Barnaby zsarolással eléri, hogy a lány anyja mégis neki ígérje egykéje kezét. Ám ebbe az igazságtalan alkuba nem nyugodhat bele Ollie és Stannie, a két játékgyári munkás, akik a nénike cipőházában bérelnek szobát, és egy sor szerencsétlen próbálkozás után végül megleckéztetik és nevetségessé teszik a zsugori vénembert. A mesehősök habcsókbirodalmában ügyködő vásári komédiások olyanok, akár az Óz, a csodák csodája díszletei közé betévedt kolhozparasztok: kétkezi mókamesterek ők, a két évvel később készült Modern idők kisüzemi előfutárai. Játszi könnyedséggel építenek nagyjelenetet gyermeki tréfákból, a fénykorát élő slapsticket verbális poénjaikkal a jóval későbbi sitcomok intellektuális színvonalára fejlesztik, s közben pillanatra sem feledik, hogy egy bugyuta, operettes dalbetétekkel díszített népmese történéseit alakítják.

Hőseink egyetlen megmozdulása örök feledésre ítéli az utóbbi két évtized amerikai komikusainak izzadságszagú összteljesítményét, és még azt is megbocsátjuk nekik, hogy egy olyan hiedelemmese elmondásához asszisztálnak, melyben a kapzsi uzsorás végül a föld alatt élő sötét félemberek fáklyás seregét vezényli a békés birodalom lakói ellen. A Herbert-féle Babes in Toyland később sok feldolgozást megélt, de egyikük sem sikerült olyan jól, hogy ilyen kétes minőségű, extrák nélküli kiadásban is maradéktalan élvezetet nyújtson.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8821