KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Hollywoodland

Váró Kata Anna

Hollywoodland – amerikai, 2006. Rendezte: Allen Coulter. Írta: Paul Bernbaum. Kép: Jonathan Freeman. Zene: Marcelo Zarvos. Szereplők: Adrien Brody (Simo), Diane Lane (Toni), Ben Affleck (Reeves), Bob Hoskins (Mannix), Molly Parker (Laurie). Gyártó: Miramax Films / Focus Features. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 126 perc.

Film-noirba öltöztetett komplex és elgondolkodtató tanmese Hollywoodról, a sztárkultuszról, az álomgyár generálta álomvilágról, a hollywoodi filmgyártásra kevéssé jellemző nyitott befejezéssel. Röviden így lehetne összefoglalni Allen Coulter Hollywoodlandjét, amely az 50-es évek tévé-boomjának nagy sztárjáról és egyben nagy veszteséről, George Reevesről, vagyis Supermanről szól. Reevesért gyerekek milliói rajongtak, ő mégis kudarcként élte meg, hogy a kezdetben csak a pénzért és kiugrási lehetőségéért elvállalt szerep egy életre beskatulyázta, megakadályozva, hogy igazi mozicsillag váljék belőle. Sikertelennek vagy nem elég sikeresnek lenni pedig mindenütt rossz, de Hollywoodban a legrosszabb.

A film cselekménye Reeves tragikus halálával kezdődik, amelynek mai napig felderítetlen körülményeire egy feltörekvő magándetektív keresi a megfejtést, aki mellesleg épp ettől az ügytől reméli az ismertséget. Így elevenedik meg egy, a „kispálya” fogságában rekedt élet története egy másik „kispályás” segítségével. Úgy tűnik azonban, mindez csupán ürügy a bálványimádó társadalom kritikájára és a sikertelenség vagy félsiker szülte frusztráció ábrázolására. A műfaj kívánalmaival ellentétben a meglepetést nem a nyomozás hozza, sokkal inkább, hogy Paul Bernbaum forgatókönyvírónak sikerül a sablonosnak tűnő karakterekben igazi sorsokra lelni. Nem minden gúny nélkül ugyan, de megértéssel kezeli ennek a csalfa álomvilágnak az áldozatait.

A Hollywoodland különös iróniája, hogy egy, a tévésorozatok csapdájában vergődő színész tragédiáját egy olyan elsőfilmes rendező vitte vászonra, aki eddig maga is csak tévésorozatokat (Maffiózók, Szex és New York, X-Akták) rendezett, igaz nem kis sikerrel. Vajon neki sikerül-e kilépnie a televíziózás csapdájából és „igazi” filmes karriert befutnia?

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8809