KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tibor vagyok, de hódítani akarok

Csillag Márton

 

Felnőttként tinivígjátékot rendezni olyasmi feladat, mint emberként kutyaházat építeni: hálás és szórakoztató, de legfeljebb a kutya és az építő számára. Azt egyelőre nem tudni ugyan, hogy a cicikuki-filmek hazai nyelvlógató-nyálcsorgató célcsoportja a profi amerikai elődök ismeretében mennyire fogja élvezni a címbéli Tibor pubertás kalandjait, annyi azonban szinte biztos, hogy a rendezőnél jobban mulatnak majd. A Kelj fel, Jancsi és kamaszos-szerelmes Na végre, itt a nyár! című filmeket jegyző Fonyó Gergely láthatólag nem saját élményeiből, de nem is hús-vér tinik kalandjaiból építkezik, hanem – bízva a bicegő, de nagyvonalakban jól kiszámolt forgatókönyvben – a szubzsáner „nyugatnémet” szerkezeti elemeire hagyatkozik. Így kerül a főhős fütykösére Donaldrágó-papír helyett foszforeszkáló óvszer, a szállodavezető kezébe technocolos zsebkendő helyett aranyszínű műpénisz; így lesz a Füles-címlaplányból internetes szextündér (Gregor Bernadett), a gazdag kamionsofőrből pedig kövér bankvezér (Gesztesi Károly).

A gimnazista Tibor (Fancsikai Péter) balatoni kényszernyaralása annyiban persze magyar is, hogy a Szex, csajok, Ibiza, a Csajok a csúcson-széria és a Hangyák a gatyában-sorozat visszatérő motívumain túl a Kamaszadó kamaszadó folytatásos tévékalandjainak hangulatát is megidézi. Fonyó filmje a maga ügyetlenkedő bájával nem akar többet, mint tulajdon főhőse: hódítani, lehetőleg gyorsan és biztosan, és ha másképp nem megy, akkor akár lódítani is. De miként Tibor, maga a film sem úgy ér célba, ahogyan eltervezte – hősünk a szexbomba Lexi helyett a korban hozzá illő Katával (Gáspár Kata) „kénytelen” beérni, a nézők pedig tűpontos, ötletes komédia helyett egy olyan vígjátékkal vigasztalódhatnak, mely magán viseli a kortárs magyar közönségfilm összes gyermekbetegségének jelét. Tételesen: a vászon ötméteres körzetében érződik a felvételvezető lehelete, a nagy színészek (Molnár Piroska) fantáziátlan karakterszerepet játszanak, a televíziós titánok (Németh Kristóf) főszerepet, a húzónév alakítása egy topmodellével vetekszik, a gyerekszereplők pedig mindenkit lejátszanak a színről. A film persze betegségei ellenére is élvezhető és szerethető (akár a Balaton vagy az épp aktuális kormány), hiszen Tibor pénisze kicsi és sárga is talán, de legalább az övé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8551