KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Diótörő

Fáber András

Kevéssel a zeneszerző halála előtt, 1892-ben mutatták be Szentpétervárott Csajkovszkij világszép mesebalettjét, melyről akkor valószínűleg kevesen gondolták, hogy hosszú évtizedekre (tán évszázadokra) megoldja a világ operaházainak karácsonyi matinégondjait. A látszólag naiv, romantikus történet (E. T. A. Hoffmann és az ifjabb Dumas nyomán) az ezermester Drosselmeier keresztapa által fabrikált diótörő-babáról, amely (vagy inkább, aki) a kislány álmában legyőzhetetlen herceghadvezérré változik, több tekintélyes folklorista szerint „a széplány és a szörnyeteg” mesetípus egyik új keletű feldolgozásának tekinthető. Ebből a szempontból azokhoz a beavatási történetekhez tartozik, amelyek segítenek a gyermeknek az ellenkező nemű szülőhöz fűződő ödipális konfliktusok feldolgozásában. A Diótörő-mesére is érvényes Bruno Bettelheim megállapítása, mely szerint „minden mese olyan varázstükör, amely belső világunk valamely összetevőjét tükrözi, és azt az utat, amelyet meg kell járnunk, hogy eljussunk az éretlenségtől az érettségig”. A látszólag „tündéri” történetet erős erotikus és agresszív töltésű érzelmek színezik-kísérik a testvérféltékenységtől a gyilkos késztetéseken át a barlangba való bejutásig, amelyben a Freudon iskolázott elemzők könnyűszerrel fedezik fel a nemi aktus analógonját. Mindez – mondják – roppant hasznos a személyiség-fejlődés szempontjából.

Nemcsak hasznos, de épületes és élvezetes is – tegyük hozzá –, ezúttal egy amerikai film kapcsán, amely nem sokkal több ugyan egy lefilmezett balett-előadásnál, de legalább nem teszi tönkre a zene és a koreográfia művészi hatását.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/12 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5545