KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sztrájktól megbénítva

Sajóhelyi Gábor

Az ausztrál filmgyártásnak kevés értéke jutott el eddig hozzánk. Nálunk is a Mad Max szadizmusa és a Krokodil Dundee naiv civilizációkritikája a legkelendőbb ausztrál importcikk. Richard Lowenstein filmje még ilyesfajta kétes értékkel sem bír, céljában és megvalósításában egyaránt zavaros.

Pedig a jó szándék vitathatatlan. Lowenstein az 1937-es korumburrai bányászsztrájk történetét idézi fel. De hogyan? A szakszervezeti ülés folytatólagosan rámontírozódik az Üdvhadsereg bősz zsoltárénekléseire; a Vörös Zászló című mozgalmi dal (véletlenül vagy szándékosan?) az Oh, Tannenbaum karácsonyi dallamát idézi; a funkcionárius dublini kupiét énekel; a lengyelül gajdoló sztrájktörőt erőszakkal leitatják, s közben szól a „black leg” ballada. A sztrájk leginkább egy kanmuri és egy cserkészdzsembori leverésének látszik. Szatíra esetében ez elfogadható, sőt szükséges és élvezetes, itt azonban érthetetlen és visszataszító.

Hiába szólal meg a film elején és végén a hitelesség érzetét erősítendő az 1937-es sztrájk két még élő vezetője, Wattie és Agnes Doig, a történelem olyasfajta „átstilizálása,” szubjektív átértelmezése folyik itt, mint Forman amerikai filmjeiben (mindenekelőtt a Hairben). A magyar szöveg is „formanizált”: jaj, csak senki meg ne sértődjék a nyelvvédőtől a politikusig! Pedig a bányászok sehol sem beszélnek olyan „irodalmiasan”, mint itt. Bizony a lapáttól kezdve az „oroszokig” sokszor elhangzik az az ominózus angol jelző, amelyet a magyar szinkron szemérmesen félrefordít. A stílusértéken túl jelentést is hordoz; hiba volt elhagyni.

Ez a sablonokkal terhes, minden jelenetében előre kiszámítható film, fiaskó. Még igazi színészi játékkal sem ajándékoz meg minket, nemhogy esztétikai vagy szociológiai felfedezésekkel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1988/10 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4937