KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Élt 93 évet

Makay Árpád filmoperatőr

Andor Tamás

 

A Bán Frigyes rendezte Talpalatnyi föld volt utolsó itthon fényképezett munkája. 1948-ban, közel ötven játékfilmmel a háta mögött elhagyta az országot. Disszidált. A politikai változások fenyegetése elől Ausztriában, Svájcban, majd az Egyesült Államokban keresett és talált menedéket. A Rákosi-rendszer nem tűrte, de büntette a hasonlókat, ha nem tehette tettleg, akkor agyonhallgatta. Makay nevét sem hallottam tizenévesen.

A felejthetetlen Bojkovszki Béla volt a fővilágosítója, a most 90 éves Illés György volt a segédoperatőrje. Az életművet a Halálos tavasz, az Ének a búzamezőkről, az Egy bolond százat csinál és más sikerek fémjelzik, de csak hazatérése után sok évvel, a 30. Magyar Filmszemlén kapott kitüntetést. Életműdíjat. A Magyar Operatőrök Társasága többször terjesztette fel Kossuth-díjra, de a feledésbe merültek, merítettek többnyire csak haláluk után válnak fontossá. Eiben István és Hegyi Barnabás mellett a háború előtti magyar filmgyártás termékeny, természetes fényben fotografált művei által emlékezetes tehetsége volt, aki idegenben is alkotó tevékenységet folytatott, saját gyártócéget alapított, oktatta a szakmát. A rendszerváltozáskor hazatért, de az itthoni filmélettől már távol maradt, nem talált igazi kapcsolatokat, visszahúzódó, megbántott emberként ismerték. Ki tudja? A magyar operatőri generációk nagyszerű elődjét tiszteljük benne. A Talpalatnyi föld Gőz Jóskájának (Szirtes Ádám) alakja most is úgy magaslik fölém az ellenfényben, ahogy Makay Árpád kamerája megfogalmazta. A hozzá hasonló mesterek művei ihletnek ma is, tisztelettel őrizzük emléküket. Makay Árpád még dolgozott valódi Jupiter-lámpával. Sajnálatos, hogy idős korára kikerült azok képletes fényéből. A könnyű, modern technikák birtokában, ne feledjük a „Jupiter" parabolájának mozaiktükrében néha megnézni magunkat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4804