KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Karib-tenger kalózai

Vaskó Péter

 

Föltámadott a tenger, a kalózok tengere! A kalózfilm tetszhalott zsánere, mely különösen a ’40-es, ’50-es években élte virágkorát, jelentem, újjáéledt! Mégpedig akció-vígjáték formában lightos zombi-beütéssel: az A Karib-tenger kalózai a klasszikus Kincses sziget tematikát jó arányérzékkel ötvözi humorral és olyan horror-klasszikusokból vett idézetekkel, mint A köd vagy az Evil Dead 3. részének csontváz-burleszkje.

Barbossa kapitány (Geoffrey Rush) kalózhajóját, a Fekete gyöngyöt, pusztító átok sújtja, amelyet csak véráldozattal lehet feloldani. Ehhez hozzávalónak éppen hősünk, Turner kovácsinas (Orlando Bloom, alias Legolas) szerelmét Elizabeth Swannt (Keira Knightley) szemeli ki. Turner a mentőakcióhoz váratlan segítségre lel a rummérgezéstől és napszúrástól kissé kótyagos, foglalkozása szerint exkalóz, Sparrow kapitányban (Johnny Depp), és együtt vágnak neki, hogy a rosszcsont Barbossa koszos körmérre nézzenek.

A közelmúlt kalózos kísérletei, mint Roman Polanski Kalózokja vagy Renny Harlin Cutthroat Islandje, még elvéreztek, most azonban a rendező Gore Verbinskinek (A mexikói, A kör) romantika és humor, kincs és lábszárcsontok olyan szerencsés találkozását sikerült megteremtenie, amely a filmes listák élére katapultálta filmjét. És joggal: a mese működik, a helyszínek, kosztümök és díszletek kifogástalanok, a poénok ülnek, a színészek, különösen Johnny Depp és Rush, remekelnek. Az ötletekben való tobzódás és a rendezés felszabadultsága az egykori új-Hollywood legszebb napjait idézi.

A rendező és a híresen effektmániás producer (Jerry Bruckheimer) egyes jelenetekben gazdagon, de szerencsére nem feltétlen hódolattal áldoznak az utóbbi időben egyre jobban imádott nagy Pixel-démonnak. A digitális trükköket ízléssel és mértékkel adagolják, így látvány és színészi játék nem konkurálnak, mint inkább szerencsésen kiegészítik egymást, megadva minden nézői rétegnek a magáét.

Homlokpántos Szándokán, a maláji csáklyamester után („tenger tigrise, támad a banda”) jó eséllyel az A Karib-tenger kalózai lehet a következő családi kalóz-kult idehaza. Aki kihagyja, kiszúr magával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2217