KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Isten hozott Marwenben

Kovács Patrik

Welcome to Marwen – amerikai, 2018. Rendezte: Robert Zemeckis. Szereplők: Steve Carell, Leslie Mann, Merritt Wever. Forgalmazó: Pro Video. 116 perc.

 

Hajdani ragyogása ugyan megfakult, Robert Zemeckis olykor még ma is régi presztízsfilmjeit idéző színvonalon dolgozik. A rendező legújabb mozija, az Isten hozott Marwenben – noha az ítészek ízekre szedték, a nézők vak közönnyel viszonyultak hozzá – számos erényt rejt magában. Mark Hogancamp (Steve Carell), a múltbéli veszteségei elől a fantázia birodalmába menekülő művész az önterápia felettébb szórakoztató módját választja: jelmezes babák és korhű makettek segítségével játssza újra a második világháború eseményeit, önmagát egy nácivadász szuperkatona bőrébe képzelve. Az állóvizet azonban alaposan felkavarja az új, cserfes szomszédasszony, Nicol (Leslie Mann), aki gyengéd érzelmeket érlel hősünk szívében, s ha mindez nem lenne elég, Marknak lassan le kell számolnia múltbéli démonjaival is.

Hatáseszközeiben és filmnyelvében egyaránt konzervatív, a kilencvenes dekád gazdag kiállítású, míves giccseire emlékeztető tragikomédia pereg a szemünk előtt. Ez pedig akkor is tiszteletre méltó fegyvertény, ha Zemeckis a kései felnőtté válás és a poszttraumás stresszel való szembenézés alaptémáját csupán ürügyként használja, hogy kiélhesse a rá oly jellemző merész és ötletgazdag stílustörekvéseket. A Marwen az élőszereplős és az animációs forma szerves egységére törekszik, és ha e cél nem is teljesül maradéktalanul (utóbbi inkább ballasztként nehezedik a végjátékra), a markáns látványvilág, a pergő akciójelenetek bőségesen kárpótolnak a szerkezeti gyermekbetegségekért. Carell pazar alakítást nyújt a főszerepben, és miközben a szemfüles néző előtt filmtörténeti előképek egész sora (Barátom, Harvey, Forrest Gump, Plasztik szerelem) dereng fel, e lassan mélyülő, minden kiszámíthatósága és szirupossága ellenére is szerethető erkölcsi tanmese valóban visszacsempészi szívünkbe a kilencvenes éveket.

Extrák: Kimaradt jelenetek és kisfilmek Marwenről és a rendezőről.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/10 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14287