KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Egy háború margójára

Géczi Zoltán

The Aftermath – amerikai – német – brit, 2019. Rendezte: James Kent. Szereplők: Jason Clarke, Keira Knightley, Alexander Skarsgård. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 104 perc.

 

Az angol filmgyártás temérdek moziban igyekezett feldolgozni a második világháború traumáját, ám ezek többsége nem kívánt túlmutatni a közhelyszerű konfliktusokon és karaktereken. Az irodalmi alapanyagból dolgozó James Kent másféle mozit forgatott, amely következetesen felülbírálja a hőseposzok gyakran irritálóan didaktikus világképét, nem vulgarizálja a szereplőket, és humanista nézőpontot elfoglalva beszél a fegyveres konfliktus felmérhetetlen pusztításáról.

Az angol nagyregény hagyományaihoz igazodó történet a feldolgozhatatlan gyász, a bizalmatlanság és a keserű indulatok melodrámája. Lewis Morgan (Jason Clarke), a brit hadsereg ezredese Hamburgban szolgál, s felesége, Rachael (Keira Knightley) is csatlakozik hozzá. A tiszt számára egy város melletti villát jelölnek ki lakhelyként, amelyben a német mérnök, Stephen Lubert (Alexander Skarsgård) lakik lányával. A győztesek és legyőzöttek eleve adott konfliktusát mélyíti, hogy mindkét családot gyász emészti: Morganék fiukat, Lubert a feleségét veszítette el a bombázások során, szeretteik erőszakos halálának feldolgozására egyikőjük sem képes. A szerelmi háromszögbe torkolló dráma hátterét a gyújtóbombák által porig rombolt Hamburg, a háborút követő káosz, a kölcsönös gyűlölet által megmérgezett légkör adja, ám James Kent biztos kezű rendezőként határozza meg az arányokat, és történelemlecke helyett a karakterek vívódását helyezi előtérbe.

Az egyszerre puritán és emelkedett film legnagyobb erénye az elsőrangú szereposztás, illetve Franz Lustig elegáns operatőri munkája, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy James Kent nem a mainstream háborús filmek híveinek szánta munkáját – az Egy háború margójára csendes minimalizmusában is sokkalta súlyosabb teher a szívnek és az elmének, mint a digitális pergőtűz térhangzású robajlása.

Extrák: Kimaradt jelenetek, két kisfilm a forgatásról, audiokommentár a rendezővel, képgaléria, előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14199