KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Gettó Balboa

Kezdő menet

Győri-Drahos Martin

A szegénység gettójából is ki lehet törni, köbre emelt akaraterővel.

 

Bogdán Árpád (Genezis, Boldog új élet) a társadalom perifériájára szorult, vagy eleve oda született kisemberek szemszögéből meséli el szociálisan érzékeny történeteit. Ez alól nem kivétel első és legfrissebb dokumentumfilmje, a Gettó Balboa sem. A hatodik Magyar Filmhéten a legjobb dokumentumfilmnek járó Magyar Filmdíjat elhozó film esetében a rendező eddigi legkimagaslóbb minőségű filmjéről beszélhetnénk, ha nem érződne a dokumentumfilmes rutin hiánya.

A készítők a 2010-es évek derekának Budapestjén, a nyolcadik kerületi cigány gettóban, az egykori drogdíler, ex-gengszter Sipos Misi bácsi gyámsága alatt edző tehetséges fiatal bokszoló, Szabó Zoli izzadságos útját követik végig, amint tehetséges amatőrből sokszoros profi világbajnok lesz. A kreatív címválasztással nem csak a Rocky-filmek lelkes rajongóit akarták becsalogatni a mozikba, hanem a két történet közti vitathatatlan hasonlóságra is utalnak. A film log line-ja még Hollywoodban is remekül megállná a helyét. Megtért gengszter, kiemelkedő tehetség a társadalom alján, amatőrből profivá válás, edző és sportoló konfliktusa… Minden megvan, ami egy jó filmhez kell.

Az alkotóknak mégsem sikerült kihasználni ezt az igen komoly potenciált. Mintha nem tudták volna egyértelműen eldönteni, hogy kinek a történetét szeretnék bemutatni. A főcím és a film első fél percében látható flash forward Zoli sorsára utal, a film alapkonfliktusát meghatározó egységben, az expozícióban azonban hosszú percekig kizárólag Misi bácsit látni. Megismerjük pálfordulásának történetét, nyomorúságos élet- és edzéskörülményeit, küzdelmét egy állandó edzőteremért. A film majd húsz percen keresztül ezzel a szerethető és tiszteletreméltó idős férfival foglalkozik, de a tehetséges bokszolóról nem tudunk meg semmit.

Alapvetően azzal nincs probléma, ha egy film két ember történetét párhuzamosan szeretné bemutatni. A dokumentumfilmes forma kifejezetten alkalmas erre a célra. Bogdán Árpád és csapata a ’70-es ’80-as évek magyar filmművészetet nagyban meghatározó fikciós dokumentumfilmek filmtípusához nyúlt vissza. A Budapesti Iskola néven is ismert filmes irányzatnak köszönhető Dárday István Jutalomutazása, Tarr Béla első egészestés filmje, a Családi tűzfészek és Schiffer Pál Cséplő Gyurija. E filmesek mindegyike ugyanazzal a módszerrel élt. Kicsi stábbal dolgoztak, általában több kézikamerával készítették a felvételeket, direkt (a helyszínen felvett) hangot rögzítettek és természetes fényt használtak. Az amatőr szereplőket hozzászoktatták a kamera jelenlétéhez, a filmezett szituációkat nem írták meg mondatról mondatra, így a szereplők saját szavaikkal tudták kifejezni magukat. A rendezők az életet mintegy narratív rendszerbe szervezték.

Ezek a technikák megtalálhatók a Gettó Balboában is, de a mozgalom klasszikusaival ellentétben mégsem sikerül a hitelesség érzetét kelteniük. A hiteltelenséget részben az amatőr szereplők felkészületlensége okozza. A szereplők párbeszédei rendkívül mesterkéltnek hatnak. A beszélgetések gyakran a kereskedelmi televíziók reality-sorozataira emlékeztetnek. Olykor az is felmerül a nézőben, hogy az alkotók adták a szájukba a mondatokat. A stáb jelenléte kínosan érződik a vásznon, ami feltehetően a megfelelő dokumentumfilmes rutin hiányából ered.

Bordás Róbert operatőr fekete-fehér felvételei kétségkívül hatásosak, egyszerre idézik meg A gyűlölet és a Dühöngő bika képi világát, ám egy történet elbeszélésekor nem lehet mindent a látványra építeni. Bármennyire szuggesztív is a film látványvilága, a dramaturgia hiányosságait és a dokumentumfilmes rutin hiányát nem képes teljes mértékben pótolni.

Szabó Zoli és Sipos Misi bácsi buktatókkal teli diadalútja rendkívül inspiráló, mozivászonra kívánkozik, ha a civil szereplőket jobban felkészítik a stáb jelenlétére és átgondoltabb dramaturgiát választanak, az idős mester és a világbajnokká érő tanítványa története is nagyobbat ütne.

 

Gettó Balboa – magyar dokumentumfilm, 2018. Rendezte: Bogdán Árpád. Kép: Bordás Róbert. Zene: Víg Mihály. Vágó: Politzer Péter, Hernáth Csaba. Szereplők: Szabó Zoltán, Sipos Mihály. Producer: Ferenczi Gábor, Kosztolni Ildikó, Józsa László, Ponczók Attila. Gyártó: Focusfox. Támogató: NMHH Média Mecenatúra Program / MNF. 90 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 33-34. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14195