KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyerekjáték

Rudolf Dániel

Child's Play – amerikai, 2019. Rendezte: Lars Klevberg. Írta: Tyler Burton Smith. Kép: Brendan Uegama. Zene: Bear McCreary. Szereplők: Gabriel Bateman (Andy), Aubrey Plaza (Karen), Brian Tyree Henry (Mike), Beatrice Kitsos (Falyn), David Lewis (Shane). Gyártó: Orion Pictures. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 90 perc.

 

Minden idők egyik legbizarrabb horror-karaktere Chucky, az életre kelt, pszichopata vonásokkal felruházott játékbaba, akinek figurája olyannyira bejött a közönségnek, hogy az 1988-as alapművet hat folytatás követte, most pedig az újrafeldolgozás szele is elérte a Gyerekjáték-szériát. Lars Klevberg filmje azonban inkább újragondolása az eredeti koncepciónak, mintsem valódi remake – Chucky ezúttal nem egy vudu mágia által játéktestbe költözött perverz sorozatgyilkos, hanem high-tech játékfigura, „akinek” programját meghekkeli egy dühös munkás a gyártó cég vietnami üzemében.

Egyrészt megsüvegelendő az újító szándék, amellyel a készítők igyekeztek friss szemszögből közelíteni a harmincéves, és az utolsó folytatásokban már a trash-kategóriába száműzött szériához, másrészt azonban hiába a nagy igyekezet, ha a végtermék nem áll össze egységes egésszé. Míg az eredeti verzió egy viszonylag egyszerű és következetes slasher volt, az új változat leginkább egy Black Mirror-epizódra próbál hasonlítani, melyben a szerzők fontos témákat igyekeznek szóba hozni, mint például az életünket egyre inkább uraló technológia vagy a gyerekkori szociális elszigetelődés. A különféle hangnemeket is előszeretettel keverik az alkotók. A forgatókönyv olykor kaján fekete humorral operál, máskor igyekszik kicsit komolyabb hangot megütni, míg végül a kilencvenperces játékidő második felére beindul a – brutális, azonban nem igazán félelmetes – kaszabolás. Hiába alapozott a sztori jól eltalált karakterrajzokkal és érdekes témafelvetéssel az első ötven percben, ezen a ponton mindez teljesen elsikkad, mivel sem idő, sem szándék nincs arra, hogy érdemben bármit is kezdjen ezekkel a film. Az újrakreált Gyerekjáték így egyszer fogyasztható, könnyed borzongás marad, mely egy unalmas nyári estére kikapcsolja, maradandó élményben azonban nem részesíti nézőjét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14192