KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az a nap a tengerparton

Roboz Gábor

On Chesil Beach – angol, 2017. Rendezte: Dominic Cooke. Írta: Ian McEwan (saját kisregénye alapján). Kép: Sean Bobbitt. Zene: Dan Jones. Szereplők: Saoirse Ronan (Florence Ponting), Billy Howle (Edward Mayhew), Emily Watson (Violet Mayhew), Adrian Scarborough (Lionel Mayhew). Gyártó: BBC Films. Forgalmazó: Cinetel Kft. Szinkronizált. 110 perc.

 

A 2007-es Vágy és vezeklés sikerfilmje után tíz évig egyetlen Ian McEwan-adaptáció sem készült, 2017-ben azonban mindjárt három is, de csak az egyikhez kötődött a szerző annyira, hogy forgatókönyvírói mellett produceri minőségben is részt vegyen az elkészítésében. A régóta Anglia egyik nemzeti írójának számító McEwan azonos című kisregényén alapuló Az a nap a tengerparton cselekményének központi része alig néhány órát ölel fel egy fiatal szerelmespár életéből, amikor zökkenőmentesen lezajlott esküvőjüket követően magukra maradnak egy szállodai szobában. Őszintén szeretik egymást, nem lappanganak szörnyű titkok a felszín alatt, a nászéjszaka mégis katasztrofálisan alakul, a történet ugyanis 1962-ben, röviddel a szexualitásról való beszéd felszabadulása előtt játszódik, amikor a merev társadalmi konvenciók még jóval több szinten hatottak bénítóan.

McEwan személyes közreműködésének ismeretében cseppet sem meglepő, hogy a film nagyrészt szorosan követi a forrásművet (még a könnyfakasztóbbra hangolt epilógussal sem tér el tőle lényegileg), sőt a sok párbeszédes flashback-jelenettel izgalmasabb élményt kínál, mint a fullasztóan hosszú leírásokra épülő kisregény. A brit produkció sikere ugyanakkor annak is köszönhető, hogy a színház felől érkező rendező, az elsőfilmes Dominic Cooke, és a főszerepekben brillírozó Saoirse Ronan és Billy Howle a szerzőével egyenrangú munkát végez, így egy minden ízében profi melodráma keretein belül tárgyalhatnak egy csak első ránézésre anakronisztikus témát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13980