KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Csodálatos fiú

Barkóczi Janka

Beautiful Boy – amerikai, 2018. Rendezte: Felix van Groeningen. Írta: David és Nic Sheff könyvei alapján Luke Davies. Kép: Ruben Impens. Szereplők: Steve Carell (David), Timothée Chalamet (Nic), Maura Tierney (Karen), Amy Ryan (Vicki), Timothy Hutton (Brown). Gyártó: Plan B Entertainment / Big Indie Pictures. Forgalmazó: Mozinet. Feliratos. 120 perc.

 

Meglehetősen szokatlan, hogy egy film egyszerre két könyvet is adaptáljon, különösen úgy, hogy mindkettő ugyanazt a történetet mondja el. David Sheff újságíró 2005-ben publikált egy személyes hangvételű cikket a The New York Times Magazine-ban, mely olyan nagy érdeklődést keltett, hogy mindjárt két felkérést is hozott a hosszabb változat megírására. Az egyik verziót David, a másikat a fia, Nic vetette papírra, az így születő párregény pedig kettős perspektívába helyezte a szerhasználattal kapcsolatos gondolataikat.

Felix van Groeningen rendező ezt a drámát, vagyis apa, fia és a kábítószer hármasának életveszélyes körtáncát dolgozta fel a Csodálatos fiúban, az érintettek közül elsősorban az apára helyezve a hangsúlyt. Mihez kezd az érett, sikeres férni, ha rájön, hogy imádott gyermeke drogfüggő? Miért felelős és miért nem, hol a határ, amit már nem léphet át? Hogyan viszonyuljon a problémához, mit tudhat erről és mit választhat ilyenkor egyáltalán? A töredezett szerkesztésű dramaturgia nem csak időérzékünkkel, de empátiánkkal is játszik, így hol a csapdában vergődő, egyre züllő tinédzserért, hol az elkeseredett és dühös, mégis feltétel nélkül szerető szülőért aggódunk.

A film az érintettek közreműködésével készült, de ez nem vált feltétlenül a hasznára. A terápiás jelleg mindenesetre nem is lehetne nyilvánvalóbb. A felnőttet alakító Steve Carell és a kamaszt megformáló Timothée Chalamet egyaránt nagy átéléssel játszik, azonban az egész helyzet szépelgő és kissé papírízű marad. A tolakodóan érzelmes zene és a glamúros hangulat könnyen fogyasztható, költői családregényt eredményez, mely csak elnagyolt képet ad problémáról. Pedig a környezet tehetetlenségének tragédiája izgalmas, kevésbé feldolgozott téma, melybe bátran bele lehetett volna menni ennél keményebben is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2019/02 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13979