KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Hotel Transylvania 3: Szörnyen rémes vakáció

Varga Zoltán

Hotel Transylvania 3: Summer Vacation – amerikai, 2018. Rendezte: Genndy Tartakovsky. Írta: Michael McCullers és Genndy Tartakovsky. Zene: Mark Mothersbaugh. Gyártó: Columbia Pictures / MRC. Gyártó: InterCom. Szinkronizált. 97 perc.

 

Vakációra megy a Drakula család: nem vicc kezdődik így, hanem a hat éve startolt Hotel Transylvania-animációk legfrissebb felvonása, amelyben a szörnyfogadót üzemeltető erdélyi vámpírgrófot viszi és kíséri kikapcsolódni nem csak szűkebb családja, de valamennyi híres-neves monstrumtársa, akiket az előző részekben megismerhettünk. Ám a luxushajóra helyezett szörnyparti nem csupa móka és kacagás, a kalandokból az érzelmi szál éppúgy nem hiányzik, mint a veszedelmek elhárítása, sőt a kettő összekapcsolódik: Drakula azzal a hölggyel „dingel” (azaz belehabarodik első látásra), aki dédapja örökébe lépve elpusztítani készül a szörnyeket.

Minthogy a Hotel Transylvania 3-nak már nem kell bíbelődnie a szörnykarikatúrák jellemzésével, és a főellenség, a Bram Stoker-örökségből előlépő Van Helsing fölvezetését is lezavarja a nyúlfarknyi, ám annál pörgősebb prológusban, többnyire felesleges kitérők nélkül arra koncentrálhat, ami eddig is a sorozat erőssége volt: a fergeteges tempóban szervírozott vizuális humorra. Genndy Tartakovsky, a groteszk infantilizmust az abszurd komédiával összeboronáló Dexter laboratóriuma-tévészéria szülőatyja jegyzi az új részt is, melynek laza cselekményvezetése minden eddiginél nyilvánvalóbban szolgál puszta ürügyként az epizodikus gegek felfűzésére – és éppen ezért (no meg a Drakulát szinkronizáló Adam Sandler jellegzetes kelléktárának visszafogott alkalmazásáért) üdítőbb az összkép, mint az előzmények esetében. A Hotel Transylvania 3 könnyedén helyez egymás mellé Magritte-festményt idéző figurákat és ógörög eredetű motívumokat, pompás Szörnyecskék-paródiát és holdfényes kirándulást a lakatlan szigeten – a táncparketten parádézó, a tenger mélyén lubickoló vagy éppen ezer veszély elől menekülő szereplők hiperaktív mozgásformái pedig mindvégig mívesek és mulatságosak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/09 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13814