KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ramen Shop – Ízek a múltból

Baski Sándor

Ramen Teh – szingapúri-japán-fancia, 2018. Rendezte: Eric Khoo. Írta: Fong Cheng Tan és Kim Ho Wong. Kép: Brian Gothong Tan. Zene: Kevin Mathews. Szereplők: Takumi Saito (Masato), Seiko Matsuda (Miki), Jeanette Aw (Mei Lian), Tsuyoshi Ihara (Kazuo), Mark Lee (Wee). Gyártó: Zhao Wei Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 89 perc.

 

A krumplileves lehet, hogy csak krumplileves, de a ramen egészen biztosan több egyszerű ételnél, a nemzeti és a családi identitás része. Ugyanez a szingapúri és a maláj bak kut tehről (sertésbordaleves) is elmondható, ha pedig ez a két fogás fúzióra lép, akkor ott nem csak az ízek, de a kultúrák is keverednek. A kortárs szingapúri film talán legfontosabb alkotója, Eric Khoo kipróbált receptből dolgozott, amikor főhőse, Masato önismereti útját gasztrokontextusba helyezte. A fiatal japán ramenséf apja halála után Szingapúrba, rég elhunyt édesanyja hazájába utazik, hogy kiderítse, mi elől menekültek el a szülei. A gyökerekhez visszatérés jegyében el akarja lesni nagybátyjától a sertésbordaleves-főzés titkát, hogy utána ramennel kombinálhassa. Úgy érzi, minden elkészített adag levessel a szülei emlékét ápolja, és az ismerős ízek révén a gyerekkor idilljét is visszaidézheti. Utazása egyben történelmi gyorstalpaló is, a nézővel együtt tudja meg, hogy szülei megismerkedésének idejében a szingapúri-japán vegyesházasság tabunak számított, anyját ezért ki is közösítette a családja. Masato missziója, hogy legalább utólag megbékítse a még élő nagymamáját, akivel természetesen az ételben és a főzésben találják meg a közös nyelvet.

A Ramen shopnak egyetlen olyan epizódja sincs, amely ne lenne kiszámítható, de a pornófilmes dramaturgiához hasonlóan itt sem a szöveges részekből kerülnek ki a money shotok, hanem az éttermi és családi konyhákban játszódó forró pillanatok adják el a produkciót. A főzésjelenetek természetesen maximálisan hitelesek, az étel előkészítését dokumentáló közelik a főzőshow-k esztétikáját idézik, a bemutatott fogásokat az elhangzó instrukciók nyomán akár a néző is elkészíthetné odahaza. Masato kulináris kalandjait közben rendre flashbackek akasztják meg, amelyek érzelmesnek szánt zongora-aláfestéssel a szülők megismerkedésének és házasságának történetét mesélik el. Korábbi filmjeivel ellentétben Khoo ezúttal enged a szentimentalizmus csábításának – talán az egzotikus gasztromozikra mindig nyitott nemzetközi nagyközönség igényeire való tekintettel –, és ha émelyítőek is néhol a hatásvadász fogások, a gyomrot összeségében nem üli meg a film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/07 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13730