KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Az 54. hadtest

Pápai Zsolt

Pápai Zsolt

Glory – amerikai, 1989. Rendezte: Edward Zwick. Szereplők: Matthew Broderick, Morgan Freeman, Denzel Washington. Forgalmazó: Sony. 122 perc.

 

A feketék – színészek és hősök – emancipációja a hollywoodi filmben a szolid ötvenes évekbeli kezdetek után a hatvanas–hetvenes dekád Reneszánszában erősödött meg, aztán a nyolcvanas évek második felében jutott el a csúcsra a Lángoló Mississippivel, a Bíborszínnel. Valamint minden idők egyik legkiválóbb háborús filmjével, Edward Zwick azóta klasszikussá nemesedett Az 54. hadtestével, amely a polgárháborúban fekete katonák részvételével felállított alakulat valós történetét meséli el. Az emancipáció és abolíció mellett a szolidaritás a film főszólama, de nem csak ezért hatásos és friss mindmáig, hanem a kivitelezése: ragyogó szerkezete, és példás ritmusa miatt, bónuszként pedig ott vannak a megkapó színészi teljesítmények. A rendező korszakos színészegyéniségek (Morgan Freeman és Denzel Washington) pályáját izzította be a filmmel, Matthew Broderick imágóját pedig újrafazonírozta.

Ritka, hogy egy nő nélküli mozi (regény, színmű, sőt: vers) ne keltsen hiányérzetet. Az 54. hadtestből hiányzik a női szereplő, a film mégis impresszív. Talán csak némi – a történet (férfi)melodrámai hangoltságából egyenesen következő – modorosságot lehet felvetni vele szemben, esetleg a dialógusokon is lehetett volna csiszolni valamelyest, ezekért azonban kárpótol a tempó centrírozása, a hangos akciók és a mélydrámai csendek keverésére épülő előadásmód: előbbire példa a hadtest első bevetését jelentő, James-szigeti csata, vagy a zárlatbeli ostrom, melyek harminc év távlatából is hatásosak, utóbbira Washington karakterének megkorbácsolása. Edward Zwick munkája a hasonló témájú, bár nem feltétlenül hasonló műfajú kortárs mozik – a feketék elnyomását ábrázoló, egyúttal az önkény elleni lázadásukat is bemutató filmek – egyik legfontosabb ösztönzője és előképe, de azoknál jobban megmunkált, mívesebb. Egységesebb, jobb ritmusú, mint a Django elszabadul, gondolatgazdagabb és mélyebb, egyúttal karakteresebb és cselekményesebb, mint a 12 év rabszolgaság.

Extrák: Nincsenek.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13628