KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A cukrász

Alföldi Nóra

The Cakemaker – izraeli-német, 2017. Rendezte és írta: Ofir Raul Greizer. Kép: Omri Aloni. Zene: Dominique Charpentier. Szereplők: Tim Kalkhof (Tomas), Roy Miller (Oren), Zohar Shtrauss (Moti), Sarah Adler (Anat), Sandra Sade (Hanna). Gyártó: Film Base Berlin / Laila Films. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 104 perc.

 

Tomas csendes visszahúzódó fiú, kreativitását a cukrászatában éli ki. Oren – az izraeli családapa – nagy rajongója, rendszeres látogatója Tomas berlini cukrászatának. Idővel a két férfi egymásba szeret, hosszú, romantikus viszony bontakozik ki kettőjük között. Amikor Oren meghal, Tomas úgy dönt, hogy felkeresi szeretőjének családját Jeruzsálemben, de ahelyett, hogy bemutatkozna, a gyászoló feleség, Anat kávézójában kezd el dolgozni. Anat először csak mosogatóként majd hamarosan profi cukrászként alkalmazza, és rövidesen mélyebb érzelmeket kezdenek táplálni egymás iránt. A mélyen őrzött titkok és a város kissé ódivatú ortodoxiája azonban komoly gátja lesz kapcsolatuknak.

A cukrász Ofir Raul Grazier első filmjeként kellemes fesztiválszezont tudhat maga mögött, ami érthető, hisz művének nyílt vagy éppen titkon meglapuló ambivalenciái komoly kihívások elé állítják a nézőt. Lassan csordogáló története mögött finoman bújtatja a frusztráló ellentéteket: az alapvetően nagyon szép szerelmi történetben és az általában napsütéses Jeruzsálemben nemhogy soha nem süt a nap, inkább mindig esik az eső és mindenki szomorú. Jeruzsálem mint kulissza, kifejezetten lélektelen, a város idegen, a nyílt és barátságos izraeliek itt kirekesztők és tapintatlanok. Grazier világában minden hideg és rideg: filmjének főhősei hiába kedvesek és szimpatikusak, a rendező nem tölti fel élettel őket – a kelleténél mindig pár másodperccel hosszabban kitartott snittekben szemléli figuráit, ahogy csendesen összeroppannak. Ez a távolságtartás igen hatékony, a néző a súlyos melodrámák kibontakozásánál elfelejt ugyan bárkinek is drukkolni, viszont a nagy sírásoknál az ő szíve is megszakad és senki nem siet a segítségére. Grazier ravasz alkotó, nem ássa magát túl mélyre saját sztorijában, nem keres mögöttes tartalmakat, cserébe viszont bravúrosan játszik a néző érzelmeivel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/02 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13555