KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szabadulószoba

Kránicz Bence

Escape Room – amerikai, 2017. Rendezte: Will Wernick. Írta: Noah Dorsey. Kép: Jason Goodell. Zene: Jeremy Miles Ferguson. Szereplők: Evan Williams (Tyler), Annabelle Stephenson (Natasha), Elisabeth Hower (Christen), Dan J. Johnson (Anderson). Gyártó: Escape Productions. Forgalmazó: Big Bang Media. Szinkronizált. 86 perc.

 

Négyfős baráti társaság választ magának jópofa esti programot: egy szabadulószobába fizetnek be, ahonnan egy óra alatt kell kijutniuk. Ám csakhamar kiderül, hogy nem ők játszanak, hanem valaki más játszik velük, és az életük a tét... Nem, ez nem is a Szabadulószoba című, 2017-es, kisköltségvetésű amerikai horror története, hanem a Szabadulószoba című, 2017-es, kisköltségvetésű amerikai horroré. A Szabadulószobával ellentétben a Szabadulószobában egy hatfős baráti társaság választ magának jópofa esti programot: egy szabadulószobába fizetnek be, ahonnan egy óra alatt kell kijutniuk. Ám csakhamar kiderül, hogy nem ők játszanak, hanem valaki más játszik velük, és az életük a tét.

Nem először fordul elő a filmtörténetben, hogy különböző alkotóknak egyszerre pont ugyanaz jut eszébe, a közelmúltból gondolhatunk például a Truman Show és az Ed TV párosára vagy Truman Capote-duplaéletrajzra. A két friss Szabadulószoba esete ezeknél egyszerre enyhébb és súlyosabb: enyhébb, mert az utóbbi években népszerűvé vált csapdaszobás logikai játékok témája valósággal kínálja magát zárt szobás krimihez vagy horrorhoz; és súlyosabb, mert a két film kínosan hasonlít egymásra. Többek között abban is, hogy jóformán ugyanannyira érdektelenek. Az itthon bemutatott variáció a Fűrész-típusú kamaraborzalmakat vegyíti a „mennyire ismered szeretteidet valójában?” kérdését boncolgató, melodrámai utakon tapogatózó történetsémával, amelyet nemrég a Magyarországon váratlan sikert aratott olasz film, a Teljesen idegenek is elővezetett. Kérdés tehát van, de válaszok nincsenek, a két tematika találkozásából nem futotta többre egy átgondolatlan és összecsapott, látványosan olcsó horrornál. Talán inkább a másik Szabadulószobával érdemes próbát tenni, abban legalább feltűnik Sean Young.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/01 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13520