KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Roger Waters: A fal

Soós Tamás Dénes

Roger Waters: The Wall – angol, 2014. Rendezte: Roger Waters és Sean Evans. Szereplők: Roger Waters, Dave Kilminster, Snowy White. Forgalmazó: Bontonfilm. 132 perc.

 

Több mint harminc évbe telt, de A fal, ez az ironikus, játékos, szürreális mű végül az emlékezés filmje lett. Roger Waters a Pink Floyd ‘79-es konceptlemezére még az elidegenedés rockzenéjét írta meg, egy szorongó rocksztár történetét, aki apahiánya, anyakomplexusa, és a sztárélet üres hedonizmusa elől menekülve húz falat maga és a külvilág közé. Gerald Scarfe még jó érzékkel ezt a szürreális őrületet hangsúlyozta Alan Parker ‘82-es mozifilmjének animációs betéteiben, hogy aztán pár évvel később a stadionturnékon a közönségétől és zenésztársaitól is eltávolodó Waters kétségei átadják helyüket a politikus Waters kinyilatkoztatásainak. 1990-ben sokatmondó gesztusként, a berlini fal egykori helyén adta elő élete főművét, a 2010 és 2013 között zajló nosztalgiaturnén pedig a színpadon felépített és kivetítőként használt falra festett hangzatos háború-, kapitalizmus- és establishmentellenes szlogeneket. („Anya, megbízhatok a kormányban? Kurvára nem.”) A fal személyes vonatkozásaihoz csak a turnét megörökítő koncertfilmben tért vissza, amiben a nagyapja és édesapja sírját felkereső Roger Waters álmokkal és beszélgetésekkel tűzdelt road movie-ja szakítja meg az ízléses kameramunkával felvett, minden szempontból grandiózus koncertet. Miközben a koncertfilm az egyik leglátványosabb és legkorszerűbb hangtechnikával levezényelt rockelőadásnak állít méltó emléket, addig Waters melankolikus útifilmje a felmenők, a hősök, a lázadók előtt tiszteleg, és a Wallt megíró huszonéves zenész érzelmi traumáit helyezi kontextusba. Mindez szép, jó és látványos – épp csak az irónia hiányzik belőle. Egy apró kikacsintás Waters részéről, amely jelzi, hogy ő is tudja: ez a megakoncert pont az a megakoncert, melynek szatíráját ‘79-ben papírra vetette.

Extrák: Kegyeletadás: Roger Waters ellátogat egy háborús hős sírjához. Az idő fotózása: a koncert előkészületeinek és lefilmezésének pár percesre gyorsított változata. Az igazi cinefil extra viszont a road movie-ban látható, amikor a magyar származású brit rendező, Peter Medak (A felső tízezer) elmeséli, hogyan menekült el a nyilasok elől ‘44-ben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/09 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12868