KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Palackposta

Roboz Gábor

Flaskepost fra P – dán, 2016. Rendezte: Hans Peter Molland. Írta: Nikolaj Arcel. Kép: John Andreas Andersen. Zene: Nicklas Schmidt. Szereplők: Nikolaj Lie Kaas (Carl Mørck), Fares Fares (Assad), Pål Sverre Hagen (Johannes), Amanda Collin (Rakel). Gyártó: Zentropa. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Feliratos. 111 perc.

 

Napjaink dán filmgyártásában eseményszámba menően ritkán készülnek mozifilmsorozatok, nem véletlen, hogy a legismertebb alapjául a bestselleríró Jussi Adler-Olsen eddig hat kötetet számláló krimiszériája szolgál. A lezáratlan esetekre szakosodott Q ügyosztály harmadik történetében egy magát papnak álcázó, szépen hátranyalt hajú eszelős rabolja el egy istenfélő falusi házaspár két gyerekét. Az ügyben ezúttal is a kétdimenziós detektívek táborát gyarapító páros, a mogorva Mørck és a szelíd Assad nyomoz, akik karakterének érdemi árnyalására ismét kevésnek bizonyul a közel két órás játékidő, hacsak nem tekintjük árnyalásnak azt a kocsiban zajló beszélgetést, amelynél közhelyesebb egy hívő és egy ateista figura között nehezen játszódhat le.

A sorozat korábbi részeit (Nyomtalanul, Fácángyilkosok) még erősebb műfaji kettősség jellemezte, a mostaninál azonban látványosan átkerül a hangsúly a krimiről a thrillerre, és a film jó nagy adag zsánerklisét vonultat fel, miközben néha akaratlanul is megmosolyogtató pillanatokkal szolgál. Aki esetleg szeret abban reménykedni, hogy egy sok pénzből készülő, olajozottan működő franchise-t valamelyest felfrissíthet egy egyénibb látásmódú rendező, annak ezúttal csalódnia kell: az előző részeket jegyző tévérendezőt hiába váltotta le az utóbbi időben főleg fekete humoráról ismert Hans Peter Molland (Hajszál híján úriember, Az eltűnés sorrendjében), minden maradt a régiben. A Palackposta olyan film, amelyet nem lenne érdemes a tengerentúlon remake-elni, mert már eleve olyan, mintha valamelyik amerikai stúdió gyártotta volna.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12856