KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Gyilkos ösztön

Benke Attila

Solace – amerikai, 2015. Rendezte: Afonso Payart. Szereplők: Anthony Hopkins, Jeffrey Dean Morgan, Abbie Cornish. Forgalmazó: ADS Service. 97 perc.

 

A bárányok hallgatnak és a Twin Peaks óta a kortárs filmek (Hetedik, a Fűrész első része) és tévésorozatok (True Detective, The Killing) különösen kedvelt műfaja az a fajta pszichothriller, melyben a pszichopata sorozatgyilkos kérdőre vonja a nyomozó-protagonistát: felzaklató, kellemetlen kérdéseket intéz a mentálisan instabil főszereplőhöz annak moralitásával és identitásával kapcsolatban. A Hetedikben a hét főbűnt szem előtt tartva gyilkoló, hűvös, őrült Luciferként kísérti meg a pökhendi rendőrt, míg a Dennis Villeneuve-féle Fogságban elmossa az erkölcsi határvonalat a gyerekgyilkos és a nyomába eredő, kétségbeesett, ártatlanokat kínzó családapa között. Afonso Payart Gyilkos ösztönében is ugyanez történik, a film gyakorlatilag semmivel nem frissíti fel a pszichothrillerek alműfaját.

A True Detective és A mentalista modorában készült Gyilkos ösztön ugyanis A bárányok hallgatnak vagy a Hetedik metódusát követi. Afonso Payart művét így inkább a szereposztás, mintsem a meghökkentő fordulatokkal amúgy fukarkodó cselekmény emeli ki a pszichothrillerek tömegéből. Ugyanis ezúttal a doktor Hannibal Lecter karakterével összenőtt, idős kora ellenére is remek formában levő Anthony Hopkins a jó oldalon áll, s olyan különleges képességű látnokot játszik, mint amilyen a 2013-as Hannibal-sorozatban Will Graham volt. S érdekes módon a halálos betegeket elmondása szerint kegyelemből gyilkoló fő ellenfelét az általában jófiúkat megformáló Colin Farrell próbálja meg vászonra vinni több-kevesebb sikerrel. Emellett pedig szerencsére ütős filmzene, és a látomások izgalmas mentális képei dobják fel az eutanáziáról didaktikusan elmélkedő Gyilkos ösztönt.

Extrák: Semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/04 63-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12694