KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fesztivál

Érpatak modell

Istentől az ördögig

Horeczky Krisztina

Holland dokumentumfilm a magyar szélsőjobb modellfalujáról.

 

„Az itt eltöltött négy év egész életemre meghatározó jelentőségű volt számomra, mind a jellemformálódás, mind pedig a vallásos és keresztény életszemlélet kialakulása szempontjából” – áll Orosz Mihály Zoltán, Érpatak független, „Jobbik-közeli” polgármestere életrajzában a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban eltöltött diákévekről. A matematika-fizika szakos középiskolai tanár a Sophia Perennis Theológiai Akadémián szerzett teológia doktori címet, majd nekiveselkedett tudományos doktori fokozatának. Kutatási területe „Az üdvösség ember, az Isten eredeti képének helyreállítása a lélekben. A (metafiziko-tradicionális) transzcendentális pneumeto-pszichológia alapjai”.

Az izraeli-holland Benny Brunner tavaly január és április között háromszor járt az 1750 lelket számláló szabolcsi faluban, hogy Keno Verseck német újságíróval megtekintse, milyen is a jézusi helyett infernói légkört árasztó Übü királyság – a fővárostól 250 kilométernyire. A „szent és egységes diktatúrá”-t hirdető (hamis) próféta 2005 óta irányítja a települést, ahol 2008-ban vezette be az ún. érpataki modellt. 2012-ben publikálta a Magyar Megmaradás-honlapon az Érpataki Modell Országos Hálózata (ÉMOH), és az Országépítő Együttélés Cigánystratégiai Intézet szellemi alapját, előbbi bázisának megnevezve (pátriáján túl) Miskolcot, Konyárt, Sajóbábonyt, Nemtit, Gyöngyöst, Jászberényt, Hajdúdorogot. Ismert, Janiczak Dávid jobbikos polgármester idén vezette be Ózdon az országos mintául szolgálni kívánó ultranacionalista, hűbéri, önkényelvű rendszert. Vagyis, Érpatak nem zárványjelenség.

A lakosokat a Wass Alberttől kölcsönzött kategóriák alapján két csoportra, „építő”-re és „romboló”-ra osztó polgármester a közösség feletti totális uralom jegyében militáns kötelékbe szerveződött „frontharcosaival”: a helyi jegyzővel, a rendőrkapitánnyal, az adóügyi, jogi, gyámügyi előadóval, a mezőőrökkel, a védőnővel, és a helyi szociális intézményt irányító élettársával. A kápókat idéző munkafelügyelők a közmunkásokból akarnak erővel „példás csapat”-ot verbuválni. A hószitálásban éber mezőőrök állítják meg a kutyájával baktató, biciklijén kevéske fát szállító cigányasszonyt, rendőrt riasztva. A falu első embere légiós ruhában száll ki a kauzsaytanyai cigánysorra, hogy tetten érjen áramlopás közben, ellenőrizve, van-e az ebeken chip. A munkanélküliek és a „szabályszegők” megregulázására 2010-11-ben huszonnyolc gyereket emeltek ki a családjából, és helyeztek el nevelőszülőknél. Az óvodások Pósa Lajos Magyar vagyok című versét szavalják egymás kezét fogva, nemzettudatos egyenpólóban. A Becsület-napi fáklyás megemlékezésekkor a birodalmi német himnusz szól a II. világháborúban elesett magyar, Wehrmacht- és SS-katonák tiszteletére, beszédet mond Zagyva György Gyula. Nem volt ott a stáb, mikor tavaly augusztusban Simon Peresz- és Benjamin Netanjahu-bábut akasztott bitóra a főtéren egy fekete kámzsás hóhér – a zsidó-palesztin konfliktust rendezendő.

A rasszizmus, és a romákat érintő inzultusok miatt a faluban TASZ-Pontot üzemeltetett Szöllősi Gábor, akit Orosz „cionista zsidóbérenc”-nek, az őt támogató újságírókat, jogvédőket pedig „TASZ-szopók”-nak nevez. (Jelzem, amikor a tanár, aktivista tavaly elindult a polgármester-választáson, megszűnt a munkaviszonya az emberjogi szervezetnél.) Orosz 2014-ig százhúsz alkalommal perelte be Szöllősit rágalmazásért és becsületsértésért (ez idáig kudarcosan), akit a mentális hadviselésen túl súlyos fizikai támadások is értek.

Az „érpataki modell” az elnyomás modellje. Ugyanakkor problematikusnak vélem, hogy a dokumentumfilm a groteszk irányába mozdult el; hogy a „nemzetközi ügynökszervezetek”-kel árnyékbokszoló, darutollas, bőrtarsolyos, jelmezfetisiszta polgármestert úgy mutatja meg, mint a falu bolondját. Visszás az is, hogy a végszó („Utóirat”) Orbán Viktor „illiberális” tusványosi beszéde.

Az Érpatak modell fontos, de csak a felszínt karcoló munka. A zsurnalizmus szintjénél nem láttatja mélyebb összefüggésben, intellektuálisan pallérozottabb, nívósabb módon a zsákutcás reménytelenséget, a közönybe torkollt, bénult kiszolgáltatottságot, és főleg a bohócsipkás ördögit.

 

Érpatak modell (Érpatak Model) – holland dokumentumfilm, 2014. Rendezte: Benny BrunnerKeno Verseck. Operatőr: Mehrli Noémi. Hang: Harold Jalving. Gyártó: 2911 Foundation. 76 perc.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/11 44-45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12460