KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Holnapolisz

Sepsi László

Tommorrowland – amerikai, 2015. Rendezte: Brad Bird. Írta: Damon Lindelof, Jeff Jensen és Brad Bird. Kép: Claudio Miranda. Zene: Michael Giacchino. Szereplők: Britt Robertson (Casey), George Clooney (Walker), Hugh Laurie (Nix), Kathryn Hahn (Ursula). Gyártó: Walt Disney Pictures. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 123 perc.

 

Saját tematikus vidámparkjainak megfilmesítései közül a Disney eddig csupán a Karib tenger kalózai-franchise-zal ért el vitathatatlan sikert, az Eddie Murphy-vel megtámogatott Elátkozott kastély vagy a nótás kedvű barnamedvékre építő A házimaci gyorsabban buktak a radar alá, mint egy elszabadult hullámvasút. A Holnapolisz ugyan nem árasztja magából az önkizsákmányoló alibifilmek alsópolcos műanyagbukéját, de a benne rejlő invenciók ellenére sem képes épkézláb keretsztorit gyúrni a Tomorrowland nevű látványpark köré.

Az optimista jövőkép emlékműveként szolgáló retrofuturisztikus városban Brad Bird (Szuper haver, Hihetetlen család) sikerrel örökíti tovább a vidámparkok és a spielbergi blockbusterek imperatívuszát („ne gondolkozz, ámulj”), csak éppen a pőre spektákulum ellenáll a narratívának. Az elkerekedett gyerekszemekben gazdag nyitány városnézése után Bird mozija csupán villanásnyi képekkel bűvöli nézőjét (és az jövővilágba röpített hősnőjét), de sem az A Boszorkány-hegy szüzséjét recikláló elnyújtott odaút, sem a kiábrándító visszatérés nem ismétli meg az expozíció katarzisát. Ahogyan szembehelyezkedik a jelenkori látványfilmekben eluralkodott apokaliptikus képzelettel, úgy sodródik szükségképpen – a Bird munkáiban eddig jó érzékkel elkerült – giccs felé, a Transformers és Bosszúállók városrombolásainak ellenében kiteljesedő utópia is csak néhány pillanatra enged teret a valóban szárnyaló fantáziának (lásd az Eiffel-toronyból kilőtt rakétát). Amellett, hogy a Holnapolisz egy robotkislány alakján keresztül megpendít valamit a gyermeki nosztalgia perverzitásából, zilált cselekményvezetésével és az Őrtorony címlapgrafikáit idéző zárójelenetével épp azt illusztrálja: kreatív szempontból a repetitív pusztulásképekkel szemben az álnaiv hurráoptimizmus sem alternatíva.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/07 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12320