KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Annie

Vajda Judit

Annie – amerikai, 2014. Rendezte: Will Gluck. Írta: Will Gluck és Aline Brosh McKenna. Kép: Michael Grady. Zene: Greg Kurstin. Szereplők: Rose Byrne (Grace), Cameron Diaz (Miss Hannigan), Jamie Foxx (Benjamin Stacks), Quvenzhané Wallis (Annie). Gyártó: Sony Pictures. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 118 perc.

Harold Gray 1924-ben született képregényének az évtizedek során több filmes feldolgozása is akadt. A szintén a képregénysorozaton alapuló 1977-es musical sikerének köszönhetően a legismertebb ezek közül a zenés darab 1982-es filmváltozata, John Huston rendezésében. Ennek remake-jeként készült a legújabb Annie, A messzi dél vadjaival felfedezett Quvenzhané Wallisszal a főszerepben. Az imádnivalóan cserfes tízéves árva hányattatásainak és a Katrina sújtotta Dél népét alulról bemutató független filmben majdhogynem önmagát játszó ifjú amatőrszínésznek a találkozása elsőre az évszázad ötletének tűnhet, a dolog azonban mégsem működik – és nem csak azért, mert Wallis nagyot nőtt két év alatt.

Az Annie alapvetően a tündérmese-musicalek alműfajába tartozik, még akkor is, ha a benne megjelenő pár kissé rendhagyó (szerelmesek helyett egy kislány és fogadott apja találnak egymásra). A remake alkotói viszont nemcsak modernizálták, de realistábbra is vették a mű világát. Az új Annie-ben feltűnően sok az eredeti helyszín, az elhangzó dalok zenei alapját gyakran hétköznapi zörejekkel festik alá, szeszélyes, mogorva milliárdos helyett pedig egy dörzsölt polgármesterjelölt dönt úgy, hogy kampánya felturbózása céljából örökbe fogad egy szegény árvát egy hétre.

Az elvágyódás színes-szagos végcélja ugyan megmaradt (Annie új lakhelyének káprázatos pompája ugyanúgy felfoghatatlan mesevilág a számára, mint az eredetiben), de a remake sokat veszített azzal, hogy megfosztották karakteres antagonistájától. A korábban Tim Curry által remekül hozott figurát itt több kisszerű intrikusra bontották szét, ahogy a politikus gonosz számítása is tompul azzal, hogy a főhős kislány ezúttal kifejezetten számító – és mit ér egy musical bombasztikus elemek nélkül? Az ily módon kilúgozott végtermékbe egyedül az alkoholista nevelőszülőt játszó Cameron Diaz visz némi színt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/01 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12078