KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Minden odavan

Pápai Zsolt

All Is Lost – amerikai, 2013. Rendezte: J.C. Chandor. Szereplő: Robert Redford. Forgalmazó: Universal. 104 perc.

 

A hangosfilm közel kilencven éves történetében nem ismeretlenek a beszéd minimalizálásával, sőt: teljes elsikkasztásával készült játékfilmek, elég csak Chaplin Modern idők vagy Russell Rouse A tolvaj című klasszikusaira gondolni. A közvélekedés joggal tekinti kísérletezőnek az ilyen műveket, hiszen az információközlés elemi eszközéről mondanak le. A pályáját három éve a Krízispont című remek brókerthrillerrel kezdő J.C. Chandor második nagyjátékfilmjében az elődökhöz képest megemeli a tétet, és nem csak a dialógusokat hagyja el, hanem radikálisan minimalizálja a szereplők számát, valamint a cselekmény terét is leszűkíti. A Minden odavan egy magányos férfi indiai-óceáni hányattatásait meséli el: Robert Redfordon kívül más színész nem tűnik fel benne, emberi szó a hős másfél perces expozícióbeli (amúgy felesleges) monológját és egy későbbi jelenetben néhány segélykiáltását leszámítva nem hangzik el, és mindennek tetejébe a figura cselekvési tere is nagyon behatárolt, néhány négyzetméternyi csupán. És ha ez még nem lenne elég, a rendező nem keres menekülő-útvonalat ebből az általa önként és dalolva leszűkített játéktérből, azaz meg sem próbálkozik olyan magától értetődő megoldásokkal, amelyek segíthetnék a nézői figyelem fenntartását, vagy megkönnyíthetnék számára lopni a (játék)időt. Nem rendel alkalmi társat a főhős mellé, ami a hajótörött-sorsot bemutató filmekben meglehetősen gyakori (lásd a tigrist a Pi életében vagy Röplabda Wilsont, az elképzelt barátot a Számkivetettben), és nem mélázik el a hős előéletének bemutatásán sem (hiába keresünk a hajókajütben fotókat vagy olyan tárgyakat, amelyek a Redford-figura származására, sorsára utalhatnának, semmit sem találunk, és még a nevét sem ismerjük meg).

A Minden odavan az egyik legizgalmasabb kísérlet a kortárs amerikai játékfilmben – mindazonáltal van Chandor munkájának egy meglehetőst trendkövető aspektusa is. Közelebbről megnézve a rendező nem tesz egyebet, mint kísérleti (vagy legalábbis kísérletező) formába adaptálja a kortárs amerikai fősodor lényegét jelentő attrakciós logikát. Tény és való, hogy a Minden odavan sztorija soványka és kiszámítható, de alkotójának nem is feltétlenül az a célja, hogy izgalmas történetet terítsen. Inkább egy bő másfél órás nézővonzó látványosságot igyekszik szállítani, amelyben a fordulatos cselekmény helyett az egzotikus helyszínnel, a hős állóképességét demonstráló – de emellett önmagukban is érdekes – akcióbetétekkel és a sztárkultusz kihasználásával igyekszik megragadni a közönség figyelmét.

Ennek a tervnek megfelelően az akciók sora már az expozíciótól kezdve csak pillanatokra szünetel a filmben, a szárazföld látványát teljességgel elimináló óceáni helyszín különlegességét rendre hangsúlyozzák a nagytotálok és a rendhagyó kameraszögek, az pedig kivételesen professzionális, ahogy a rendező kiaknázza főszereplőjének sztárimágóját. Hollywood történetének egyik legkarizmatikusabb színésze hetvenhét évesen vállalta a részvételt a filmben, de nem egy múmiát látunk, hanem úgy fest, hogy Redford jobb formában van, mint valaha, és változatlanul az álomgyár legattraktívabb aktorai közé tartozik. Mindezt azért fontos leszögezni, mert a Redford-jelenségnek kivételesen fontos szerepe van J.C. Chandor filmattrakciójában: ha valaki – például az új idők új bálványait imádó multiplex-látogatók hada – ezt nem tudja méltányolni, akkor nagy valószínűséggel a teljes produkciót értékelhetetlennek fogja tartani.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11884