KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Az élet ízei

Kovács Kata

The Hundred-Foot Journey – amerikai, 2014. Rendezte: Lasse Hallström. Írta: Steven Knight és Richard C. Morais. Kép: Linus Sandgren. Szereplők: Helen Mirren (Mallory), Manish Dayal (Hassan), Om Puri (Papa), Amit Shah (Mansur), Dillon Mitra (Mukthar). Gyártó: Amblin Entertainment / Harpo Films. Forgalmazó: ProVideo. Szinkronizált. 122 perc.

 

A családi mozikra, románcokra és melodrámákra szakosodott Lasse Hallström a 90-es évek óta minden hollywoodi rendezésével újabb kísérletet tesz a giccs finom adagolására, ingadozó végeredménnyel. Az utóbbi években készült Nicholas Sparks-adaptációkkal (Kedves John!, Menedék) bőven túllőtte a jóízlés határát, de olyan filmekkel, mint a Lazacfogás Jemenben vagy korai munkái közül a Szóbeszéd, könnyedén adott be bármilyen vakmerő happy endet még a leghidegebb szívű nézőnek is.

A nagyrészt regényadaptációkból álló életmű visszatérő témái a tradicionális kisközösségek válsága, a másság elfogadása és a gyerek-szülő kapcsolat – mindezek felbukkannak az Az élet ízei friss bestseller-átiratában, a Csokoládé ínycsiklandó párdarabjában. A dél-francia kisváros zárt közössége kénytelen befogadni az itt letelepedő, kissé extravagáns indiai szakácsfamíliát, akik épp a hagyományszerető Madame Mallory Michelin-csillagos éttermével szemközt nyitják meg harsány indiai vendéglőjüket. A decens Franciaország és a zajos India összes sztereotípiája feszül egymásnak, a rendezői életmű ismerői pedig könnyen kitalálhatják, hogy a románccal fűszerezett rivalizálás- és fejlődéstörténet újabb édes mese a toleranciáról és az össznépi öröm erejéről. Az aranyló napsütéssel, festői tájjal, romantikus fordulatokkal körített, andalító történet talán még a Csokoládénál is kevesebb konfliktust és feszültséget tartogat. A főhős Hassan útja sokkal egyenesebb a siker felé: édesanyjától örökölt konyhaszeretete istenadta tehetséggel párosul, és kedves természete is hozzásegíti, hogy nem csak riválisa szívét nyerheti el, de hamarosan a fúziós gasztronómia párizsi fellegvárának sztárja lesz, ahonnan a családi gyökerekhez való visszatérés sem reménytelen. A klasszikus gourmand -románc összes eleme ott van Az élet ízeiben: a konyha a romantikus vetélkedés színtere és a szenvedélyek eksztatikus kifejezője – ugyan cukormázon kívül nem sok szerepel az étlapján, de ez nem túl meglepő Hollywood egyik legédesebb cukrászdájától.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11761