KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A csodabogár

Csiger Ádám

Zoran, il mio nipote scemo – olasz-szlovén, 2013. Rendezte: Matteo Oleotto. Írta: Daniela Gambaro, Pier Paolo Piciarelli és Marco Pettenello. Kép: Ferran Paredes. Zene: Antonio Gramentieri. Szereplők: Giuseppe Battiston (Paolo), Rok Prasnikar (Zoran), Teco Celio (Gustino), Roberto Citran (Alfio). Gyártó: Transmedia / Staragara. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 106 perc.

 

Ellentétben azzal, amit honi címe sugall, A csodabogár nem egy, hanem két főhőssel operál, akik egyaránt ütődött különcök (az eredeti olasz titulus annyit tesz, hogy „Zoran, az idióta unokaöcsém”). A címszereplő Zoran nem túl büszke hozzátartozója Paolo, a rosszéletű bárbajnok, aki szlovén rokonától örökli meg az Esőember autista hősére hajazó, ám a dartsban páratlanul tehetséges tinit. A film komikuma a két hős jellemhibái mellett személyiségük gyökeres különbségeiből is fakad (buddy movie módra). Paolo az alpári komédiák antihőse, Torrente olasz verziója, míg Zoran a tinivígjátékok geekje. Kettejük mentor-tanítvány kapcsolata és fejlődéstörténete mellett Matteo Oleotto rendező arra is szakít időt, hogy bemutassa az olasz vidék kocsmatöltelékeinek tragikomikus életét.

Filmje tipikus kortárs olasz vígjáték: hősei peremvidéki, maradi kisemberek (mint Az ötödik kerék, sőt a Róma körül szereplői), akiknek szép reményeit kizsákmányolják (Reality, Előtted az élet), ám végül gyarlóságuk és bogarasságuk ellenére utolsókból elsők lesznek (ahogy A plebejus herceg és az Éljen a szabadság! rendhagyó forradalmár protagonistái). A vígjáték napjainkban nem csak Olaszországban jelent egyet a közönségfilmmel, de idehaza is: a társadalmi elégedetlenségre és a mozi válságára mindkét ország filmesei populista komédiákkal reagáltak. A commedia all’italiana hagyományaira épülő olasz vígjátékok – köztük jelen film – szatirikusan társadalomkritikusak, szociálisan érzékenyek és realisták, az újgenerációs hazaiak viszont eszképisták és bulvárosak: az egyaránt abszurd fekete humorra építő Isteni műszak az egészségüggyel, a Fekete leves pedig a politikát átszövő korrupcióval riogat; a Coming out egy meleg médiaceleb, a Megdönteni Hajnal Tímeát pedig egy világszép sztármodell glamúros magánéletének kulisszái mögé enged bepillantást.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11760