KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Joséphine

Alföldi Nóra

Joséphine – francia, 2013. Rendezte: Agnès Obadia. Írta: Samantha Mazeras és Agnès Obadia. Kép: Romain Winding. Szereplők: Marilou Berry (Joséphine), Mehdi Nebbou (Gilles), Bérengère Krief (Chloé), Amelle Chahbi (Rose), Charlie Dupont (Julien). Gyártó: Les films du 24. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 88 perc.

A franciák a nemzeti szellem azon csodás hagyományaival rendelkeznek, hogy ha valamijük hiányzik, akkor azt hazai nyersanyagokból, saját szájízük szerint legyártják maguknak. Eképpen csapott le a francia szórakoztatóipar a lassan kissé kopottkásnak minősülő ám még mindig népszerű, önvizsgáló szinglik hajmeresztő kalandjait bemutató romkomra, az egyoldalas képregényeken alapuló Joséphine-re. Az ifjú szőkeség a rajzasztalon aprócska egymondatos jelenetek főhőse, nagyvásznon azonban igazi párizsi metropolitaként, Bridget Jones-t meghazudtolva szerencsétlenkedik, gegparádék közepette önnön sorsát rontja, miközben álmai férfiját keresi, pedig az ott sertepertél az orra előtt.

Joséphine-nek van saját története, egy nős szeretője, három barátja, egy macskája. Nasikirálynőként chipses zacskókkal osztja meg fekhelyét, és annyi esze nincs, hogy amikor az egyik pácból a másikba lopakodik saját lakásának parkettáján, levegye 20 centis sarkú körömcipőjét. Az önreflexív, ám saját egójával és öntudatával magányosan küzdő, felületes benyomásokra építkező hölgyjelenség tehát elviekben mindig vicces, még akkor is ha elnagyolt és húszezerszer látott konfliktusokba keveri magát. Joséphine BD-mivoltából egyetlen dolgot őrzött meg: főhősének szürreálisan nagy farát, amelyet azonban Agnès Obadia rendezőasszony nem tudott vagy óhajtott kellőképpen absztrahálni. Eképpen az a fajta lány válik belőle, aki szórakoztató ugyan, de mindig ugyanazokat a vicceket és sztorikat meséli, ráadásul a kelleténél mindig hosszabban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/01 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11626