KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Nem írnek való vidék

Tosoki Gyula

Kill The Irishman/Bulletproof Gangster – amerikai, 2011. Rendezte: Jonathan Hensleigh. Szereplők: Ray Stevenson, Vincent D’Onofrio, Val Kilmer. Forgalmazó: Budapest Film. 104 perc.

A Coeneket plagizáló, idétlen magyar cím pompás gengszterfilmet takar. A középpontban a dokkmunkásként induló, majd szakszervezeti nagymenőből a hetvenes évek clevelandi alvilágának vezérévé züllő–emelkedő Danny Greene áll, aki nem csak számos életet követelő tevékenységével, hanem ellentmondásos emberbaráti akcióival hívta fel magára a figyelmet, és akinek a halála bedöntötte a korszak maffiaklánjait (legalábbis a keleti parton alaposan átrendezte az erőviszonyokat). Az eddig inkább forgatókönyvíróként dolgozó (Az angyal; Jumanji; Armageddon; Die Hard 3.), és direktorként csupán a Megtorló című képregény-adaptációval jelentkező Jonathan Hensleigh filmjét számos kritikus illette azzal a váddal, hogy sok elemében emlékeztet Scorsese hasonló tárgyú eposzaira vagy a Maffiózók című sorozatra – az epizodikus építkezéstől kezdve a konfliktusok jellegén keresztül a felvonultatott figurák rajzáig –, ámde a pontos ritmus, az ihletett miliőfestés, és persze a főhőst adó Ray Stevenson játéka kárpótol a kevésbé eredeti ötletekért. Hensleigh nem akar sokat, mindössze elővezetni egy feszes karriertörténetet, mégpedig úgy, hogy a kortárs maffiamozik mellett a műfaj klasszikusaira is épít (a zárlatban a gyerekek felléptetésével a Mocskos arcú angyalokat, míg a gengszter elsiratásával A viharos húszas éveket idézi meg távolról). Filmje közel sem tökéletes ugyan (a főhős és a clevelandi rendőrség nyomozójának kapcsolata érthetetlen okból kifejtetlen marad; a nevezett nyomozó kezdetben hangsúlyos belső narrációja idővel jelentőségét veszti stb.), a Kill The Irishman azonban így is kötelező darab.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/12 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10896