KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Francia szépség

Pápai Zsolt

La Belle Personne – francia, 2008. Rendezte: Christophe Honoré. Szereplők: Louis Garrel, Léa Seydoux, Grégoire Leprince-Ringuet. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 93 perc.

Christophe Honoré direktor lassan tíz éve gyúrja az ipart, stabil tagja a kortárs rendezők és forgatókönyvírók középmezőnyének, néhány szolid sikerrel a háta mögött (Szerelmesdalok; Anyámat!). 2008-as munkája a francia irodalom egyik gigaklasszikusának, Madame de Lafayette Clèves hercegnőjének laza és kortárs közegbe helyezett adaptációja.

A történet a beteljesületlen szerelem átokcsapásáról szól. A főszereplő a fiatal középiskolai olasztanár, Nemours, a tantestület bikája, aki nem válogatós és nem részrehajló: kollégái és diákjai közül egyaránt verbuvál alkalmi szeretőket magának. Lezserül lépdel egyik kapcsolatból a másikba, botladozni csak akkor kezd, amikor találkozik Junie-vel, a diáksereglet porcelánbőrű dívájával. Junie megsebzi Nemours magabiztosságát, és paradox mód még az is súlyosbítja a férfi krízisét, hogy érzelmei viszonzásra találnak. A tanulság: lehet, hogy a nagy szerelmek az égben köttetnek meg, de a földön szakíttatnak szét.

Christophe Honoré nem kizárólag erre a központi cselekményszálra koncentrál, ágas-bogas érzelmi válságok sorát mutatja meg a toldalékfigurák viszonylatait elemezve. A film erejét a két főszereplő játéka adja, no meg az epizódokat színező franciás kedély: a zenegépből felhangzó dalok érzelmi viharokról és az elmúlásról sustorognak; az utcákon az ősz búsong monotonon; és valami különös oknál fogva valamennyi jelenet fülletegen érzéki, játszódjon bár szobabelsőben, tanteremben vagy exteriőrben. Ilyesmi lenne a Házibuli, 16-os karikával, ha René Clair rendezné.

Mindazonáltal gyengíti az opuszt a folytonos elkalandozás a történet fősodrától, továbbá hiteltelen egy-két szituáció is (például az, amelyikben a diák a magánéletéről faggatja tanárát a tanórán). A legzavaróbbak azonban a mélyebb jelentés nélküli és csupán a sztori mozgásban tartását célzó véletlen fordulatok. Több olyan jelenet akad ugyanis, amelyekben két szereplőt kihallgat vagy kifigyel egy spontán módon arra kódorgó harmadik. Ezek a megoldások, a mellékszálakhoz hasonlóan, csorbítják a cselekmény egységét, pedig egy kis dramaturgi pluszmunkával a problémák megoldhatóak lettek volna.

Extrák: Christophe Honoré Hotel Kuntz című rövidfilmje; előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/07 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10705