KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Yona, a pingvinek királynője

Teszár Dávid

Yona Yona Pengin – japán, 2010. Rendezte: Rintaro. Forgalmazó: Gamma Home Entertainment. 84 perc.

Az anime-állatvilág megvetett faja a pingvin, ekként a pingvines animék szerelmesei elismerő csettintés mellett csaphatják hozzá kollekciójukhoz e kedves gyermekmesét. A Yona, a pingvinek királynője elkerüli mind a komikus (Manmaru the Ninja Penguin), mind pedig tragikus (Penguin’s Memory) pingvin-vonalat, helyette egy szabályos nevelődési történetet mutat be egy pingvinmániás kislánnyal a főszerepben, aki esténként az elhunyt édesapja által készített pingvinjelmezben futkorássza körbe szülővárosa utcáit. Az Alice Csodaországbanhoz hasonlóan egy furcsa teremtményekkel benépesített világban találja magát az aprócska főhősnő, ahol a koboldok próféciája szerint egy repülésre képtelen madár fog végezni a mindenki életét megkeserítő, gonosz varázslóval. A repülés központi motívuma és a kisiskolás fruska szerepeltetése Miyazaki munkáit juttathatja eszünkbe, a párhuzamok azonban itt véget is érnek, ugyanis az idén hetven esztendős, az iparban ugyancsak legendásnak számító Rintaro (Galaxy Express 999, Metropolisz) meséje korántsem olyan gazdagon rétegzett, mint Miyazaki művei. A felnőtt közönség további bánatára a Yona tartózkodik az amerikai animációs stúdiók családi rajzfilmjeiben előszeretettel alkalmazott megoldásoktól is (kizárólag a nagykorú családtagok által értelmezhető szövegközi utalások, mókás kikacsintások). Rintaro művének egyedüli érdekessége, hogy háromdimenziós animációt használ, elveti a fotórealizmust és megtartja a rajzfilmszerű, kerekded, bájos karaktereket. Mindez a patinás életmű fényében csekély vigaszt jelent: a Yona nyugodt szívvel csupán a tíz év alatti korosztálynak ajánlható – a pingvines animék Aranypolgára továbbra is várat magára.

Extrák: előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10593