KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Eden Lake – Gyilkos kilátások

Tosoki Gyula

Eden Lake – brit, 2008. Rendezte: James Watkins. Szereplők: Kelly Reilly, Michael Fassbender, Tara Ellis. Forgalmazó: Budapest Film. 91 perc.

Nem tűnik elvetélt ötletnek A Legyek Ura Goldingjának és a Hajtóvadászat öregekre Buzzatijának a világát a nyolcvanas évek campus-horrorjainak a dramaturgiájával beoltani, és mindezt a kortárs borzalom-mozik brutáleffektjeivel felturbózni. A debütáns James Watkins rendező is így gondolta, amikor egy jegyesség előtt álló szerelmespárt tizenéves újbarbárok közé helyezett.

Jenny és Steve a civilizációtól távoli bányató mesés plázsán keresi a felüdülést. Jóllehet sok jel arra utal, hogy forduljanak vissza, ők ezt nem teszik meg, és hamarosan gyilkos indulatokkal teli kamaszokkal akadnak össze. A rendező patikamérlegen méri a feszültséget az első összecsapásig, és kiváló munkát végez; a játékidő első harmadában csak az jelent kisebb gondot számára, hogy megteremtse az azonosulást a macsó mód makacs Steve-vel.

Ezután viszont már nehezebben boldogul a direktor. Nagyon megnehezíti a saját dolgát azzal, hogy korán beindítja a terror gépezetét, hiszen kemény feladat egy teljes órán át folyamatosan emelni a feszültséget, ráadásul az egyre sokkolóbb jelenetek azt a veszélyt rejtik magukban, hogy a filmet önnön paródiájába fordítják át. Ezt ugyan végül is sikerül elkerülni, de számos jelenet (leginkább az „élő fáklya”-epizód) hatástalan marad, mivel a fokozás kényszere érződik rajta. Mindez érdektelenséget szül a nézőben, annak ellenére, hogy a thrillernek induló film fokozatosan horrorrá gorombul.

Talán éppen ez a baj: Watkins nem tisztázta magában a célját. Azt, hogy életszagú és társadalomtudatos thrillert vagy irracionális rémmozit kíván-e forgatni. Önmagában véve az nem probléma, hogy a kezdetben eviláginak tetsző figurák idővel földöntúli gonoszságokat követnek el – a nagy gond az, hogy a rendező akkor is ragaszkodik a szereplők valószerűségének (de legalábbis evilágiságának) a hangsúlyozásához, amikor a cselekedeteik már valószerűtlenek. És éppen emiatt lesznek ezek az alakok kevéssé hihetőek.

Az ellenpontozó szerkesztés viszont jól áll a filmnek (lásd a bemutatott események és az eredeti cím kapcsolatát; a figurák hol áldozat-, hol pedig mészáros-szerepbe helyezését; vagy a kristálytiszta tóban fürdőzés és a trutymóban megmártózás kontrasztját). Az utolsó felvonás sem rossz a szőrmentén odavetett tanulsággal és a nyitott befejezéssel.

Extrák: nincsenek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/0 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10589