KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/szeptember
• Csala Károly: Az edző és csapata Filmstúdiók: számvetés és önértékelés IV. Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal
• Bán Róbert: Rényi Tamás (1929–1980)
• Galsai Pongrác: Kettő és még egy Kosztolányi Színes tintákról álmodom
• Váncsa István: Tengerre, magyar! Naplemente délben
• Koltai Ágnes: A filmszociográfia vonzásában Beszélgetés Gulyás Gyulával és Gulyás Jánossal
• Almási Miklós: Sóder –mennykő helyett Hálózat
• Csurka István: Vértelenül Hidegvérrel
FESZTIVÁL
• Schéry András: Régi óra lassan jár Jegyzetek a svájci filmhétről
• N. N.: A Svájci Filmhét bemutatói

• Székely Gabriella: Miért sikerül a lengyel filmeseknek? Beszélgetés Krzysztof Kie¶lowskival
• Zalán Vince: Tovább szól a bádogdob Új nyugatnémet filmekről
• N. N.: Elsőfilmes rendezők az NSzK-ban
FESZTIVÁL
• Matos Lajos: A jövő – egyenes adásban Trieszt

• Zsugán István: Stockholmból nézve... Budapesti beszélgetés Herskó Jánossal
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Dicsőségre ítélve
• Harmat György: Bosszúvágy
• Szendi Gábor: A Szentév
• Hegedűs Tibor: Negyedik fázis
• Bende Monika: Pisztrángok
• Hegyi Gyula: Az örökbefogadott lány
• Loránd Gábor: Pénektől hétfőig
• Koltai Ágnes: Cserebere
• Barabás Judit: Mégis meglátod az eget
• Hegedűs Tibor: Mondd, hogy mindent megteszel értem
• Zilahi Judit: Tűz a fűben
• Urbán Mária: Az 51-es dosszié
TELEVÍZÓ
• Bojár Iván: Képzőművészet és képernyő Beszélgetés D. Fehér Zsuzsával
• Bársony Éva: Mercedes a rollervrsenyen Beszélgetés Gaál Istvánnal
• Lukácsy Sándor: A besúgó antropológiája Páskándi Géza: Vendégség
• Bikácsy Gergely: Sakálok A Danton-ügy
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Eladó kísértet
• Karcsai Kulcsár István: A méhkirálynő
• Karcsai Kulcsár István: Makra
KÖNYV
• Bárdos Judit: Barabas: Dovzsenko
• Zalán Vince: A forgatókönyvíró visszatér
POSTA
• Avar János: Cronkite-kiigazítás Olvasói levél
• Reinecke Hubert: Apróbb hibák Olvasói levél

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Piranha 3D

Géczi Zoltán

Piranha 3D­ – amerikai, 2010. Rendezte: Alexandre Aja. Írta: Alexandre Aja, Grégory Levasseur, Josh Stolberg, Pete Goldfinger. Kép: John R. Leonetti. Zene: Michael Wandmacher. Szereplők: Jerry O'Connell (Derrick), Elisabeth Shue (Forester seriff), Ving Rhames (Welleger hadnagy), Christopher Lloyd (Mr. Goodman). Gyártó: The Weinstein Company. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 88 perc.

Érthetetlen, hogy a szerzőgárda miért éppen a kritikus pillanatban gyakorolt indokolatlan önmérsékletet, amikor a recenzió alá vont, virtigli high concept művet nem a sokkalta hangzatosabb Mindenkit felfaló piranhák és hatalmas didik címmel küldték be a mozikba. A stáb ismerte az ökölszabályt, miszerint a sikeres trash sem a vérszomjas szörnyeket, sem a meztelen modellcsajokat nem nélkülözheti, és arra esküdtek fel, hogy elmennek a végsőkig –ebbéli igyekezetükben pedig mindenképpen sikerrel jártak.

Mert a Piranha 3D a maga nevetségesen csekély vállalása mellett is kifejezetten szórakoztató, profin összerakott szemétmozi. A kötelező tananyagot stréber diákként mondja fel, miközben az eltúlzott frazírok iránti szenvedélye egy vásott kamasz elszabadult fantáziáját idézi: a film utolsó harmadának nyitánya alighanem a legvéresebb tíz perc, amit az elmúlt évtizedben amerikai filmben láthatott az érdeklődő, esztelenül tobzódó overkill, maradéktalanul megfelelve a vérfürdő kifejezés által támasztott tartalmi és formai követelményeknek. A szereposztás ironikus (Elisabeth Shue teljesen idegen ebben a közegben, Christopher Lloyd megismétli Ross doki figuráját, Eli Roth cameója vicces, Richard Dreyfuss felbukkanása egyértelmű utalás A cápára), a színészek szánt szándékkal túl- vagy aluljátsszák a karaktereket, a szemérmetlenül nyilvánvaló filmtörténeti utalásoknak pedig se szeri, se száma. Bizarr módon mégis kiviláglik ebből a vállaltan ordenáré, a néző legalantasabb ösztöneit megcélzó, közhelyekből összeeszkábált mészárszék-horrorból, hogy a low budget remake-specialistaként számon tartott Alexandre Aja nem szívtelen szakmunkás: tudna ő akár rendes filmet is készíteni, de valahogy megint így szólt a megbízatása.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/01 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10481