KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Vasember

Kovács Marcell

Iron Man – amerikai, 2008. Rendezte: Jon Favreau. Írta: Arthur Marcum, Matt Holloway, Mark Fergus és Hawk Ostby. Kép: Matthew Libatique. Zene: Ramin Djawadi. Szereplők: Robert Downey Jr. (Tony Stark/Vasember), Gwyneth Paltrow (Virginia), Jeff Bridges (Stane), Leslie Bibb (Christine), Terrence Howard (Jim Rhodes). Gyártó: Marvel Enterprises / Road Rebel. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Marvel hidegháborús képregényében Tony Stark, a civilben fegyvergyáros szuperhős jó néhány évig pusztította az Egyesült Államok rosszakaróit, mire a vietnami háború megítélésében bekövetkezett gyökeres fordulat hatására a szerzők bűnbánó békeharcost faragtak belőle. A filmváltozatban ez az átváltozás húsz perc alatt lezajlik. Az afgán terroristák fogságából kiszabadult Stark hamar rádöbben, hogy az igazi veszélyt nem a sivatagi gerillák jelentik, hanem a galád amerikai fegyvergyártók, akik ellátják őket a legmodernebb harcászati eszközökkel.

A rohamosan szűkülő piacra termelő képregénykiadás ma már inkább csak ürügy a kiadóknak a játéklicenszek és a filmjogok értékesítéséhez. A sűrűn érkező filmfeldolgozások számára egyre kevésbé érdekes az alapanyag műfaji eredete, ritka az olyan képregényesen fogalmazó adaptáció, mint a Dick Tracy, a Hulk vagy a Sin City. Hagyományos akciófilmeket látunk, némi sci-fis beütéssel és ártalmatlan, meseszerű üzenettel, gondosan kerülve a korhatáros besorolást.

A Vasember látszólag csak abban tér el a sémától, hogy színes pizsama helyett egy nagy műgonddal kifejlesztett acélpáncél a főhős egyenruhája, holott filmtörténeti jelentőséggel bír: ez a mozi felé menekülő Marvel első kizárólag saját finanszírozású filmje. Különleges pénzügyi státusa nem társul kiemelkedő művészi jellemzőkkel, akcióban kimondottan gyengécske, viszont vagány a humora, és a főszereplő triót (Downey, Bridges, Paltrow) öröm nézni – Robert Downey Jr. különösen elemében van, a szerepet mintha rá szabtak volna. Tony Stark a legszórakoztatóbb szuperhősök közé tartozik: dúsgazdag életművész, egyszerre zseniális mérnök, félművelt műgyűjtő és gyakorló alkoholista. Ráadásul lelkes rocker is, jó memóriával: AC/DC mellett Suicidal Tendenciest is hallgat.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/06 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9394