KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A matador

Tosoki Gyula

The Matador – amerikai, 2005. Rendezte: Richard Shephard. Szereplők: Pierce Brosnan, Greg Kinnear, Hope Davis. Forgalmazó: FHE Hungary. 98 perc.

 

Mióta Pierce Brosnan kikerült a pikszisből, csak teng-leng, ténfereg, keresi, de nem találja magát, ideális jelölt egy krízishelyzetbe jutott figura eljátszásához. Persze pusztán amiatt, mert Brosnan önmagát játssza, még nem lenne érdekes Richard Shephard filmje. A matador néminemű meglepetésekkel is szolgáló cselekménye, halk humora, szövegközi utalásokkal folytatott okos játéka miatt érdemes figyelemre. Szórakoztató alapú, hollywoodi típusú mozi, de van benne valami – amerikai értelemben vett – független íz is. A közelmúlt terméséből leginkább a Csak egy kis pánik a rokona, de annál lényegesen visszafogottabb, mezítlábas darab.

Különös hangulati kevercs, érzelmesség, szentimentalizmus keveredik benne nyersebb pillanatokkal. Hőse kivénhedt és örök másnapos, magányát kósza numerákkal oldó bérgyilkos, akinek kezd elege lenni a prakszisból, ráadásul a teljesítménye is egyre romlik. Amikor egyik sikerületlen akciója után a kenyéradó gazdája megregulázná, szövetségre lép egy közönséges utazóügynökkel, hogy kikerüljön a slamasztikából. Már a cselekményből látható, hogy a film a klasszikus buddy movie-k nyomvonalán halad, Shephard Billy Wildertől tanult sokat – csak sajnálni lehet, hogy inkább a mester hatvanas–hetvenes évekbeli munkáit, és nem a korábbiakat tanulmányozta.

A matador klasszikus tapintású, mégsem poros, kortársiságát elsősorban a merészebb gegek és az intertextekkel folytatott üde játék biztosítja. Kinnear a Lesz ez még így se! című filmjében megismert figurára alapoz, Brosnan pedig természetesen a Bond-karakterre épít, a legkevésbé sem tolakodó vagy kivagyi módon. A szélrózsa minden irányába terpeszkedő, globális cselekmény szintén a Bond-mozikat idézi.

Extrák: semmi.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/07 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9062