KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1980/augusztus
• Fekete Sándor: Krisztus nem állt meg Ebolinál Élménybeszámoló Francesco Rosi filmjéről
• Bikácsy Gergely: A bennszülöttek Két mondat a félmúltról (A téglafal mögött – Philemon és Baucis)
• Lukácsy Sándor: Ilyen van – ilyen nincs
• Göncz Árpád: Az erény védelmében Joseph Andrews
• Váncsa István: Az utolsó gyógypedagógus
• Takács Ferenc: Az amerikai álom nyomában Elia Kazan
• N. N.: Elia Kazan filmjei
FESZTIVÁL
• Csala Károly: Egy filmfüzér illúziója, avagy az élmények egyensúlya Karlovy Vary
• Bikácsy Gergely: Megfáradt sárkányok Krakkó

• Bajor Nagy Ernő: Művészfilmhez nem kell rendőr Moziról a telepen
• Székely András: Díszletek és tervezők
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Szovjet filmek parádéja Pesaro
LÁTTUK MÉG
• Bende Monika: Walt Disney állatbirodalma
• Dávid Tibor: A katona és az elefánt
• Létay Vera: Szerelem szieszta idején
• Tótisz András: Éjszakai csendben
• Veress József: Mentolos ital
• Béresi Csilla: Egy furcsa asszony
• Gyárfás Péter: A biztosan ölő sárkánylady
• Koltai Ágnes: A kétdimenziós gyilkos
• Harmat György: Sabine
• Veress József: Szergij atya
TELEVÍZÓ
• Csala Károly: Köznapi drámák – és megint Stravinsky Prága
• Hegyi Gyula: Vissza a képernyőre Veszprém
• Berkes Erzsébet: Hová lettek a griffmadarak? Névnap
• Róbert László: Huszonnégy millió készülék Jegyzetek a japán tévé ürügyén
TÉVÉMOZI
• Karcsai Kulcsár István: Tévémozi
KÖNYV
• Veress József: Suksinról, múltidőben
LÁTTUK MÉG
• Ungvári Tamás: Szár egy megváltozott világban
POSTA
• Veress József: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Ábel Péter: Két korrekció a Höllering-nekrológhoz Olvasói levél – Szerkesztői válasz
• Korompai János: Stúdióértékelés avagy kritikusi önkritika? Olvasói levél – Szerkesztői válasz

     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bűnügyi regény

Herpai Gergely

Romanzo criminale – olasz, 2006. Rendezte: Michele Placido. Írta: Giancarlo de Cataldo. Kép: Luca Bigazzi. Zene: Paolo Buonvino. Szereplők: Kim Rossi Stuart (Il Freddo), Anna Mouglalis (Patrizia), Pierfrancesco Favino (Liban), Claudio Santamaria (Dandi). Gyártó: Aquarius Film. Forgalmazó: Mokép. Feliratos. 152 perc.

Michele Placido neve legtöbbünk számára a nálunk is nagy sikert aratott tévésorozat, a Polip Cattani felügyelőjeként ismerős, ebben a filmben viszont rendezői képességeit kamatoztatja. A Bűnügyi regény Olaszország 70-es évektől 90-es évekig tartó korszakába röpít vissza minket, és részben megtörtént eseményeken alapuló gengsztertörténetet mesél el. A „Liban” nevű lepukkant maffiózó és néhány gyerekkori barátja bandát alapít, és a modern bűnözés semmilyen válfajától sem riadva vissza (terrorizmus, emberrablás, kábítószer-kereskedelem) egyre nagyobb hatalomra törnek az olasz alvilágban.

A film első szakasza a hetvenes évek francia noirjait idézi, akár a rendkívül sötét képi világot, akár a különféle alvilági figurák viszonyait nézzük. Az eleinte virágzó alvilági üzletmenetet nem a tehetetlennek, sőt balféknek tűnő és az egyik gengszter prostituált barátnőjéhez őrülten vonzódó nyomozó töri meg, hanem az egymás ellen is konspiráló gengszterek. Később aztán lassan kiderül, hogy a bűnbanda néhány tagja felsőbb politikai körökkel szűrte össze a levet, és ezzel saját vesztüket is okozzák – innentől kezdve egymást váltogatják a különféle orgyilkosságok, merényletek és vendetták. A Polipból már ismerős párbeszéd-özön miatt eleinte nehezen rázódik bele a néző a flashbackekkel is tarkított, helyenként igencsak kusza eseményekbe, azonban a hol megrázó, hol depressziós, de mindenképpen szuggesztív hangulat idővel székéhez szögezi az embert.

Brian de Palma vagy Francis Ford Coppola gengszterfilmjeinek csúcsaira ugyan nem jutunk el, és a szándékosan retró-stíl egyeseket talán zavarhat, de akinek tetszett a Polip, annak érdemes beülnie erre a bűnügyi regényre is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8814